Job 6

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job respondió, diciendo:	1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:
2 ¡Ah, si pudiera pesarse mi dolor y se pusiera en la balanza toda mi desgracia!	2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,
3 Ahora pesarían más que la arena del mar, ¡por eso digo tantos desatinos!	3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!
4 Las flechas del Todopoderoso están clavadas en mí y mi espíritu absorbe su veneno; los terrores de Dios están enfilados contra mí.	4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.
5 ¿Rebuzna el asno salvaje sobre la hierba verde o muge el toro junto a su forraje?	5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?
6 ¿Se come sin sal un alimento insípido o tiene sabor la clara de huevo?	6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?
7 Lo que yo me resistía incluso a tocar es mi alimento en la enfermedad.	7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!
8 ¡Si al menor se cumpliera mi pedido y Dios me concediera lo que espero!	8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,
9 ¡Si Dios se decidiera a aplastarme, si soltara su mano y me partiera en dos!	9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!
10 Entonces tendría de qué consolarme y saltaría de gozo en mi implacable tormento, por no haber renegado de las palabras del Santo.	10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.
11 ¿Qué fuerza tengo para poder esperar? ¿Cuál es mi fin para soportar con paciencia?	11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?
12 ¿Tengo acaso la resistencia de las piedras o es de bronce mi carne?	12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?
13 No, no encuentro ninguna ayuda dentro de mí mismo y se me han agotado los recursos.	13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.
14 Bien merece la lealtad de su amigo el hombre deshecho que ha perdido el temor a Dios.	14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.
15 Pero mis hermanos me han traicionado como un torrente, como el cauce de los torrentes pasajeros,	15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;
16 que corren turbios durante el deshielo, arrastrando la nieve derretida.	16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;
17 Al llegar el verano, se evaporan; con el calor, se extinguen en su propio lecho.	17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;
18 Las caravanas desvían su trayecto, se internan en el desierto y perecen.	18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.
19 Las caravanas de Temá vuelven los ojos hacia ellos, los viajantes de Sabá esperan encontrarlos.	19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,
20 Pero se avergüenzan de haber esperado, llegan hasta allí, y quedan defraudados.	20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.
21 Así son ahora ustedes para mí: ven algo horrible, y se llenan de espanto.	21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!
22 Yo nunca les dije: «Denme algo, regálenme una parte de sus bienes,	22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?
23 líbrenme del poder del enemigo, rescátenme de las manos de los violentos».	23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?
24 Instrúyanme, y yo me callaré; háganme entender dónde está mi error,	24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!
25 ¿Acaso son hirientes las palabras rectas? Pero ¿qué se arregla con los reproches de ustedes?	25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?
26 ¿O pretenden arreglarlo todo con reproches, mientras echan al viento las palabras de un desesperado?	26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;
27 ¡Ustedes echarían suertes sobre un huérfano y traficarían con su propio amigo!	27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.
28 ¡Decídanse de una vez, vuélvanse hacia mí! ¿Acaso les voy a mentir en la cara?	28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?
29 Vuelvan, les ruego, y que no haya falsedad; vuelvan, está en juego mi justicia.	29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,
30 ¿Acaso hay falsedad en mi lengua o mi paladar no sabe discernir la desgracia?	30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!