1 A minha alma está desgostosa da vida, dou livre curso ao meu lamento; falarei na amargura de meu coração. | 1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében! |
2 Em lugar de me condenar, direi a Deus: Mostra-me por que razão me tratas assim. | 2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire? |
3 Encontras prazer em oprimir, em renegar a obra de tuas mãos, em favorecer os planos dos maus? | 3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted? |
4 Terás olhos de carne, ou vês as coisas como as vêem os homens? | 4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni? |
5 Serão os teus dias como os dias de um mortal, e teus anos, como os dos humanos, | 5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők, |
6 para que procures a minha culpa e persigas o meu pecado, | 6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után, |
7 quando sabes que não sou culpado e que ninguém me pode salvar de tuas mãos? | 7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni? |
8 Tuas mãos formaram-me e fizeram-me; mudando de idéia, me destruirás! | 8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem? |
9 Lembra-te de que me formaste como o barro; far-me-ás agora voltar à terra? | 9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni? |
10 Não me ordenhaste como leite e coalhaste como queijo? | 10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot, |
11 De pele e carne me revestiste, de ossos e nervos me teceste: | 11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe, |
12 concedeste-me vida e misericórdia; tua providência conservou o meu espírito. | 12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött! |
13 Mas eis o que escondias em teu coração, vejo bem o que meditavas. | 13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket: |
14 Se peco, me observas, não perdoarás o meu pecado. | 14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem? |
15 Se eu for culpado, ai de mim! Se for inocente, não ousarei levantar a cabeça, farto de vergonha e consciente de minha miséria. | 15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal. |
16 Esgotado, me caças como um leão. Não cessas de desfraldar contra mim teu estranho poder; | 16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál. |
17 redobras contra mim teus assaltos, teu furor cresce contra mim, e vigorosas tropas vêm-me cercar. | 17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem. |
18 Por que me tiraste do ventre? Teria morrido; nenhum olho me teria visto. | 18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem; |
19 Teria sido como se nunca tivesse existido: do ventre, me teriam levado ao túmulo. | 19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna! |
20 Não são bem curtos os dias de minha vida? Que ele me deixe respirar um instante, | 20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat, |
21 antes que eu parta, para não mais voltar, ao tenebroso país das sombras da morte, | 21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre, |
22 opaca e sombria região, reino de sombra e de caos, onde a noite faz as vezes de claridade. | 22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!« |