1 Élifaz de Téman prit alors la parole: | 1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta: |
2 Un savoir aussi creux, est-ce la réponse d’un sage: rien qu’un vent d’est, et le voilà rempli! | 2 »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel? |
3 Il parle, et ce sont des critiques négatives, des mots qui n’apportent rien. | 3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod. |
4 Voilà que tu renverses la sainte crainte, tu ne veux plus penser à la manière de Dieu. | 4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt. |
5 Ton fond mauvais te fait parler, et te fournit des raisons paradoxales. | 5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed, |
6 Ce sont tes mots qui te condamnent, pas moi, ta propre bouche témoigne contre toi! | 6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened! |
7 Es-tu né le premier dans l’espèce humaine, venu au jour quand les montagnes n’étaient pas? | 7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre? |
8 Quand Dieu décidait, étais-tu là pour entendre, as-tu fais main basse sur la sagesse? | 8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e? |
9 Que sais-tu que nous ne sachions? Comprends-tu des choses qui nous échappent? | 9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is? |
10 Dans notre camp sont nos aînés, les anciens: ils seraient plus âgés que ton père. | 10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb! |
11 Tu ne veux donc pas des consolations de Dieu et des paroles qu’on te dit gentiment? | 11 Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják. |
12 Pourquoi réagir avec tant de passion, pourquoi ces regards égarés, | 12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál? |
13 pour te défouler contre Dieu et déblatérer sans aucune retenue? | 13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból? |
14 Un humain pourrait-il prétendre qu’il est pur? peut-il se justifier, celui qui naît d’une femme? | 14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék? |
15 À ses anges même Dieu ne fait pas confiance; la voûte cristalline n’est pas pure à ses yeux. | 15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében. |
16 Que dire de cet être écœurant, corrompu, qui boit l’injustice comme l’eau? | 16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet. |
17 Écoute-moi, je veux t’instruire; je vais te raconter ce que j’ai vu. | 17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam, |
18 Voici ce qu’enseignent les sages: ce qu’ils nous disent, le tenant de leurs pères, | 18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak, |
19 ces hommes à qui le pays fut donné loin de toute présence étrangère: | 19 – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk – |
20 c’est un tourment que la vie du méchant, les années auxquelles a droit le violent. | 20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan. |
21 Il entend sans cesse des propos alarmistes: est-il en paix? les pillards vont l’assaillir, | 21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít. |
22 plus moyen d’échapper aux ténèbres, il en est sûr, son destin c’est l’épée, | 22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt. |
23 après quoi il sera la proie des vautours, il sent que le jour fatal est proche: il est là! | 23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van. |
24 Détresse et angoisse: c’est l’épouvante; attaqué par un roi, son mal ne serait pas pire. | 24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül, |
25 Mais voilà: il levait le poing contre Dieu, face au Tout-Puissant il jouait au brave. | 25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval; |
26 Il s’élançait contre lui, tête baissée, s’abritant derrière un gros bouclier, | 26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával. |
27 on lui voyait une face bouffie, la ceinture alourdie de graisse. | 27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról; |
28 Il s’était établi en des villes détruites, avec des maisons où nul n’habite, toujours en danger de s’écrouler. | 28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek. |
29 Mais il ne s’y fera pas riche! Sa fortune ne tiendra pas, il ne couvrira pas le pays de son ombre. | 29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben. |
30 Il n’échappera pas aux ténèbres, le feu dessèchera ses tiges vertes, le vent emportera sa fleur. | 30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől. |
31 Il a su s’élever: qu’il ne s’y fie pas, nous savons que c’est pure apparence. | 31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani; |
32 Ses rejetons se flétriront avant le jour, sa ramure ne reverdira pas. | 32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad. |
33 Comme pour la vigne ses fruits verts se perdront, comme l’olivier il laissera tomber ses fleurs. | 33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát; |
34 Oui, le parti des impies est stérile, et les corrompus, le feu dévore leurs tentes. | 34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait, |
35 Qui a conçu du Mal enfante le malheur; son propre ventre lui mûrit sa déception. | 35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.« |