1 Il mio spirito è turbato, i miei giorni si spengono: mi attende il cimitero. | 1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám! |
2 Non sono io circondato da beffardi? Nelle amarezze passa le notti il mio occhio. | 2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem. |
3 Deponi, dunque, la mia cauzione presso di te; altrimenti chi stringerebbe per me la mano? | 3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem! |
4 Dato che tu hai privato il loro cuore della ragione, perciò non potranno prevalere; | 4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül! |
5 come chi invita gli amici a parte del suo pranzo, mentre gli occhi dei suoi figli languiscono. | 5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped. |
6 Mi hai fatto la favola delle genti; sono uno cui si sputa in faccia. | 6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük. |
7 Il mio occhio si offusca per il cruccio, e tutte le mie membra non sono che ombra. | 7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék. |
8 I giusti si stupiscono di ciò e l'innocente si indigna contro il malvagio. | 8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen; |
9 Però il giusto si conferma nella sua condotta e chi ha le mani pure raddoppia il coraggio. | 9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik. |
10 Quanto a voi, ritornate tutti, venite dunque, sebbene non trovi un sapiente tra voi! | 10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek! |
11 I miei giorni sono passati, sono svaniti i miei progetti, i desideri del mio cuore. | 11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték, |
12 Pretendono che la notte sia giorno, che la luce sia imminente, quando giungono le tenebre. | 12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok. |
13 Che cosa posso sperare? Gli inferi sono la mia dimora; nelle tenebre distendo il mio giaciglio. | 13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat; |
14 Al sepolcro io grido: "Tu sei mio padre!" e ai vermi: "Mia madre e mie sorelle!". | 14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem! |
15 Dov'è dunque la mia speranza? Il mio benessere chi l'ha visto? | 15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt? |
16 Scenderà con me negli inferi, quando caleremo insieme nella polvere". | 16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?« |