A példabeszédek könyve 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Nem hív-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az okosság?	1 LA Sapienza non grida ella? E la Prudenza non dà ella fuori la sua voce?
2 Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre, oda, ahol ösvények találkoznak,	2 Ella sta in piè in capo de’ luoghi elevati, in su la via, Ne’ crocicchi.
3 a város kapui mellett, s a bejáratnál így kiált fennhangon:	3 Ella grida presso alle porte, alla bocca della città, All’entrata degli usci delle case,
4 »Hozzátok beszélek, férfiak! Az emberek fiaihoz szól szavam!	4 Dicendo: Io grido a voi, o uomini principali; E la mia voce s’indirizza ancora al volgo.
5 Értsetek okos szót, ti balgák, kapjatok észbe, ti dőrék!	5 Semplici, intendete che cosa sia avvedimento; E voi stolti, intendete che cosa sia buon senno.
6 Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek, és igazságra nyílnak ajkaim,	6 Ascoltate; perciocchè io proporrò cose eccellenti; L’aprir delle mie labbra sarà di cose diritte.
7 mert szám igazságot beszél, és ajkam a gonoszt utálja.	7 Conciossiachè il mio palato ragionerà di verità; Ma l’empietà è ciò che le mie labbra abbominano.
8 Minden szavam igazság, nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás.	8 Tutti i detti della mia bocca son con giustizia; In essi non vi è nulla di torto o di perverso.
9 Világosak azok az okosaknak, és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt.	9 Essi tutti son diritti agl’intendenti, E bene addirizzati a coloro che hanno trovata la scienza.
10 Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt, és tudást válasszatok inkább, mint aranyat,	10 Ricevete il mio ammaestramento, e non dell’argento; E scienza, anzi che oro eletto.
11 mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.«	11 Perciocchè la sapienza è migliore che le perle; E tutte le cose le più care non l’agguagliano
12 Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben, és vagyok jelen az értelmes gondolatokban.	12 Io, la Sapienza, abito nell’avvedimento, E trovo la conoscenza de’ buoni avvisi.
13 Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot, utálja a dölyföt, a kevélységet, a gonoszság útját és a hamis szájat.	13 Il timor del Signore è odiare il male; Io odio la superbia, e l’alterezza, e la via della malvagità, E la bocca perversa.
14 Enyém a tanács, az igazságosság, enyém az okosság, enyém az erő!	14 A me appartiene il consiglio e la buona ragione; Io son la prudenza; a me appartiene la forza.
15 Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot a törvényhozók.	15 Per me regnano i re, Ed i rettori fanno statuti di giustizia.
16 Általam kormányoznak az uralkodók, és ítélkeznek a hatalmasok.	16 Per me signoreggiano i signori, Ed i principi, e tutti i giudici della terra.
17 Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak.	17 Io amo quelli che mi amano; E quelli che mi cercano mi troveranno.
18 Nálam van a gazdagság és a pompa, a tisztes vagyon, a becsületesség.	18 Ricchezze e gloria son meco; Beni permanenti e giustizia.
19 Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél, s javaim többet érnek a színezüstnél.	19 Il mio frutto è migliore che oro, anzi che oro finissimo; E la mia rendita migliore che argento eletto.
20 Az igazság útjain járok, a jog ösvényei közepén,	20 Io cammino per la via della giustizia, In mezzo de’ sentieri della dirittura;
21 hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem, és megtöltsem kincsesházaikat.	21 Per fare eredare il vero essere a quelli che mi amano, Ed empiere i lor tesori
22 Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott.	22 IL Signore mi possedeva al principio della sua via, Avanti le sue opere, ab eterno.
23 Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt.	23 Io sono stata costituita in principato ab eterno, Dal principio, avanti che la terra fosse.
24 Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források,	24 Avanti che fossero abissi, Nè fonti, nè gorghi d’acque, io fui prodotta.
25 még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem.	25 Io fui prodotta innanzi che i monti fossero profondati, Avanti i colli;
26 Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait,	26 Mentre egli non avea ancora fatta la terra, nè le campagne, Nè la sommità del terreno del mondo.
27 amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé.	27 Quando egli ordinava i cieli, io v’era; Quando egli disegnava il giro sopra la superficie dell’abisso;
28 Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat.	28 Quando egli fermava il cielo disopra; Quando egli fortificava le fonti dell’abisso;
29 Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette,	29 Quando egli poneva il suo termine al mare, Talchè le acque non possono trapassare il suo comandamento; Quando egli poneva i fondamenti della terra;
30 ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor.	30 Ed era appo lui come un allievo, Ed era le sue delizie tuttodì; Io mi sollazzava in ogni tempo nel suo cospetto.
31 Játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.	31 Io mi sollazzo nella parte abitata della sua terra; Ed i miei diletti sono co’ figliuoli degli uomini
32 Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám! Boldogok, akik megtartják útjaimat!	32 Ora dunque, figliuoli, ascoltatemi: Beati coloro che osservano le mie vie.
33 Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt magatoktól!	33 Ascoltate l’ammaestramento, e diventate savi, E non lo schifate.
34 Boldog az ember, aki hallgat rám, aki ajtómnál virraszt naponta, és őrzi ajtóm félfáját,	34 Beato l’uomo che mi ascolta, Per vegliar tuttodì presso a’ miei usci; Per istare a guardia agli stipiti delle mie porte.
35 mert aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt nyer az Úrtól.	35 Perciocchè chi mi trova, trova la vita, Ed ottiene benevolenza dal Signore.
36 Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt, mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli!	36 Ma chi pecca contro a me fa ingiuria all’anima sua; Tutti quelli che mi odiano amano la morte