A példabeszédek könyve 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra,	1 Fili mi, attende ad sapientiam meam, et prudentiæ meæ inclina aurem tuam :
2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre,	2 ut custodias cogitationes, et disciplinam labia tua conservent. Ne attendas fallaciæ mulieris ;
3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább,	3 favus enim distillans labia meretricis, et nitidius oleo guttur ejus :
4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.	4 novissima autem illius amara quasi absinthium, et acuta quasi gladius biceps.
5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak,	5 Pedes ejus descendunt in mortem, et ad inferos gressus illius penetrant.
6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek.	6 Per semitam vitæ non ambulant ; vagi sunt gressus ejus et investigabiles.
7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől!	7 Nunc ergo fili mi, audi me, et ne recedas a verbis oris mei.
8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához,	8 Longe fac ab ea viam tuam, et ne appropinques foribus domus ejus.
9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek,	9 Ne des alienis honorem tuum, et annos tuos crudeli :
10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson,	10 ne forte impleantur extranei viribus tuis, et labores tui sint in domo aliena,
11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd:	11 et gemas in novissimis, quando consumpseris carnes tuas et corpus tuum, et dicas :
12 »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek?	12 Cur detestatus sum disciplinam, et increpationibus non acquievit cor meum,
13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!	13 nec audivi vocem docentium me, et magistris non inclinavi aurem meam ?
14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!«	14 pene fui in omni malo, in medio ecclesiæ et synagogæ.
15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt!	15 Bibe aquam de cisterna tua, et fluenta putei tui ;
16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid?	16 deriventur fontes tui foras, et in plateis aquas tuas divide.
17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek.	17 Habeto eas solus, nec sint alieni participes tui.
18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével!	18 Sit vena tua benedicta, et lætare cum muliere adolescentiæ tuæ.
19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!	19 Cerva carissima, et gratissimus hinnulus : ubera ejus inebrient te in omni tempore ; in amore ejus delectare jugiter.
20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén?	20 Quare seduceris, fili mi, ab aliena, et foveris in sinu alterius ?
21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri!	21 Respicit Dominus vias hominis, et omnes gressus ejus considerat.
22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják,	22 Iniquitates suas capiunt impium, et funibus peccatorum suorum constringitur.
23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga!	23 Ipse morietur, quia non habuit disciplinam, et in multitudine stultitiæ suæ decipietur.