A példabeszédek könyve 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra,	1 My son, attend to my wisdom, and incline thy ear to my prudence.
2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre,	2 That thou mayst keep thoughts, and thy lips may preserve instruction. Mind not the deceit of a woman.
3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább,	3 For the lips of a harlot are like a honeycomb dropping, and her throat is smoother than oil.
4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.	4 But her end is bitter as wormwood, and sharp as a two-edged sword.
5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak,	5 Her feet go down into death, and her steps go in as far as hell.
6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek.	6 They walk not by the path of life, her steps are wandering, and unaccountable.
7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől!	7 Now therefore, my son, hear me, and depart not from the words of my mouth.
8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához,	8 Remove thy way far from her, and come not nigh the doors of her house.
9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek,	9 Give not thy honour to strangers, and thy years to the cruel.
10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson,	10 Lest strangers be filled with thy strength, and thy labours be in another man's house,
11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd:	11 And thou mourn it the last, when thou shalt have spent thy flesh and thy body, and say:
12 »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek?	12 Why have I hated instruction, and my heart consented not to reproof,
13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!	13 And have not heard the voice of them that taught me, and have not indined my ear to masters?
14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!«	14 I have almost been in all evil, in the midst of the church and of the congregation.
15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt!	15 Drink water out of thy own cistern, and the streams of thy own well:
16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid?	16 Let thy fountains be conveyed abroad, and in the streets divide thy waters.
17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek.	17 Keep them to thyself alone, neither let strangers be partakers with thee.
18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével!	18 Let thy vein be blessed, and rejoice with the wife of thy youth:
19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!	19 Let her be thy dearest hind, and most agreeable fawn: let her breasts inebriate thee at all times; he thou delighted continually with her love.
20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén?	20 Why art thou seduced, my son, by a strange woman, and art cherished in the bosom of another ?
21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri!	21 The Lord beholdeth the ways of man, and considereth all his steps.
22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják,	22 His own iniquities catch the wicked, and he is fast bound with the ropes of his own sins.
23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga!	23 He shall die, because he hath not received instruction, and in the multitude of his folly he shall be deceived.