A zsoltárok könyve 78

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra, hallgassatok szám szavára.	1 ψαλμος τω ασαφ ο θεος ηλθοσαν εθνη εις την κληρονομιαν σου εμιαναν τον ναον τον αγιον σου εθεντο ιερουσαλημ εις οπωροφυλακιον
2 Bölcs mondásra nyitom számat, elmondom a régi idők titkait.	2 εθεντο τα θνησιμαια των δουλων σου βρωματα τοις πετεινοις του ουρανου τας σαρκας των οσιων σου τοις θηριοις της γης
3 Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk,	3 εξεχεαν το αιμα αυτων ως υδωρ κυκλω ιερουσαλημ και ουκ ην ο θαπτων
4 nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt.	4 εγενηθημεν ονειδος τοις γειτοσιν ημων μυκτηρισμος και χλευασμος τοις κυκλω ημων
5 Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat,	5 εως ποτε κυριε οργισθηση εις τελος εκκαυθησεται ως πυρ ο ζηλος σου
6 hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak,	6 εκχεον την οργην σου επι εθνη τα μη γινωσκοντα σε και επι βασιλειας αι το ονομα σου ουκ επεκαλεσαντο
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék!	7 οτι κατεφαγον τον ιακωβ και τον τοπον αυτου ηρημωσαν
8 Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt.	8 μη μνησθης ημων ανομιων αρχαιων ταχυ προκαταλαβετωσαν ημας οι οικτιρμοι σου οτι επτωχευσαμεν σφοδρα
9 Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak.	9 βοηθησον ημιν ο θεος ο σωτηρ ημων ενεκα της δοξης του ονοματος σου κυριε ρυσαι ημας και ιλασθητι ταις αμαρτιαις ημων ενεκα του ονοματος σου
10 Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni.	10 μηποτε ειπωσιν τα εθνη που εστιν ο θεος αυτων και γνωσθητω εν τοις εθνεσιν ενωπιον των οφθαλμων ημων η εκδικησις του αιματος των δουλων σου του εκκεχυμενου
11 Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik.	11 εισελθατω ενωπιον σου ο στεναγμος των πεπεδημενων κατα την μεγαλωσυνην του βραχιονος σου περιποιησαι τους υιους των τεθανατωμενων
12 Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején.	12 αποδος τοις γειτοσιν ημων επταπλασιονα εις τον κολπον αυτων τον ονειδισμον αυτων ον ωνειδισαν σε κυριε
13 Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta.	13 ημεις δε λαος σου και προβατα της νομης σου ανθομολογησομεθα σοι εις τον αιωνα εις γενεαν και γενεαν εξαγγελουμεν την αινεσιν σου
14 Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében.
15 Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet.
17 Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.
18 Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek,
19 s így beszéltek Isten ellen: »Tud-e Isten – mondták – asztalt teríteni a pusztában?«
20 Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. »De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?«
21 Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre,
22 mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek.
23 Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit.
24 Ennivalóként mannát hullatott nekik, és a mennyből adott nekik kenyeret:
25 angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót.
26 Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.
27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:
28 hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré.
29 Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak.
30 De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel,
31 amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait.
32 Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek.
33 Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik.
34 Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.
35 Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk.
36 Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel,
37 mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez.
38 De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát.
39 Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél, olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.
40 Hányszor lázongtak ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban!
41 Újra meg újra kísértették Istent, és fellázadtak Izrael Szentje ellen.
42 Nem emlékeztek meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.
43 Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején.
44 Vérré változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat.
45 Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk.
46 Odaadta termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.
47 Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel.
48 Odavetette állataikat a jégesőnek, jószágukat a tűznek.
49 Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását.
50 Szabad utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól, dögvésszel vetett véget életüknek.
51 Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban.
52 Mint juhokat kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában.
53 Biztonságban vezette őket, nem féltek, de ellenségeiket tenger borította el.
54 Elvitte őket a szent helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett.
55 Kiűzte előlük a nemzeteket, mérőzsinórjával nekik osztotta ki az országot, és letelepítette sátraikban Izrael törzseit.
56 Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent, és nem tartották meg rendeléseit.
57 Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik, visszavágtak, mint az álnok íj.
58 Haragították őt a magaslatokon, féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal.
59 Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant és messze eltaszította Izraelt.
60 Elvetette silói hajlékát, sátrát, ahol az emberek közt lakott.
61 Fogságra adta erejét, és ékességét az ellenség kezére.
62 Kardélre vetette népét, és haragra gyúlt öröksége ellen.
63 Ifjaikat tűz emésztette meg, szűzeiket senki sem jegyezte el.
64 Papjaik kard által estek el, özvegyeiket senki sem siratta.
65 Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó, mint a hős, aki mámoros a bortól.
66 Visszaverte ellenségeit, örök gyalázatot hozott rájuk.
67 Ám József sátrát elvetette, Efraim törzsét nem választotta ki,
68 hanem kiválasztotta Júda törzsét, Sion hegyét, amelyben kedvét lelte.
69 Felépítette szentélyét, mint az égboltot, mint a földet, amelyet örökre megszilárdított.
70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, elhozta őt a juhnyájaktól,
71 elhozta őt a szoptatós juhok mögül, hogy legeltesse Jákob népét, s örökségét, Izraelt.
72 Ő tiszta lélekkel legeltette, bölcs kézzel vezette őket.