A zsoltárok könyve 78

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra, hallgassatok szám szavára.	1 Poema. De Asaf. Escucha mi ley, pueblo mío, tiende tu oído a las palabras de mi boca;
2 Bölcs mondásra nyitom számat, elmondom a régi idők titkait.	2 voy a abrir mi boca en parábolas, a evocar los misterios del pasado.
3 Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk,	3 Lo que hemos oído y que sabemos, lo que nuestros padres nos contaron,
4 nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt.	4 no se lo callaremos a sus hijos, a la futura generación lo contaremos: Las alabanzas de Yahveh y su poder, las maravillas que hizo;
5 Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat,	5 él estableció en Jacob un dictamen, y puso una ley en Israel; El había mandado a nuestros padres que lo comunicaran a sus hijos,
6 hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak,	6 que la generación siguiente lo supiera, los hijos que habían de nacer; y que éstos se alzaran y se lo contaran a sus hijos,
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék!	7 para que pusieran en Dios su confianza, no olvidaran las hazañas de Dios, y sus mandamientos observaran;
8 Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt.	8 para que no fueran, lo mismo que sus padres, una generación rebelde y revoltosa, generación de corazón voluble y de espíritu desleal a Dios.
9 Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak.	9 Los hijos de Efraím, diestros arqueros, retrocedieron el día del combate;
10 Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni.	10 no guardaban la alianza hecha con Dios, rehusaban caminar según su ley;
11 Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik.	11 tenían olvidados sus portentos, las maravillas que él les hizo ver:
12 Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején.	12 prodigios hizo a la vista de sus padres en el país de Egipto, en los campos de Tanis.
13 Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta.	13 Hendió la mar y los pasó a través, contuvo las aguas como un dique;
14 Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében.	14 de día los guiaba con la nube, y cada noche con resplandor de fuego;
15 Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket.	15 en el desierto hendió las rocas, los abrevó a raudales sin medida;
16 Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet.	16 hizo brotar arroyos de la peña y descender las aguas como ríos.
17 Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.	17 Pero ellos volvían a pecar contra él, a rebelarse contra el Altísimo en la estepa;
18 Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek,	18 a Dios tentaron en su corazón reclamando manjar para su hambre.
19 s így beszéltek Isten ellen: »Tud-e Isten – mondták – asztalt teríteni a pusztában?«	19 Hablaron contra Dios; dijeron: «¿Será Dios capaz de aderezar una mesa en el desierto?
20 Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. »De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?«	20 «Ved que él hirió la roca, y corrieron las aguas, fluyeron los torrentes: ¿podrá de igual modo darnos pan, y procurar carne a su pueblo?»
21 Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre,	21 Entonces Yahveh lo oyó y se enfureció, un fuego se encendió contra Jacob, y la Cólera estalló contra Israel,
22 mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek.	22 porque en Dios no habían tenido fe ni confiaban en su salvación.
23 Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit.	23 Y a las nubes mandó desde lo alto, abrió las compuertas de los cielos;
24 Ennivalóként mannát hullatott nekik, és a mennyből adott nekik kenyeret:	24 hizo llover sobre ellos maná para comer, les dio el trigo de los cielos;
25 angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót.	25 pan de Fuertes comió el hombre, les mandó provisión hasta la hartura.
26 Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.	26 Hizo soplar en los cielos el solano, el viento del sur con su poder atrajo,
27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:	27 y llovió sobre ellos carne como polvo, y aves como la arena de los mares;
28 hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré.	28 las dejó caer en medio de su campo, en torno a sus moradas.
29 Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak.	29 Comieron hasta quedar bien hartos, así satisfizo su avidez;
30 De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel,	30 mas aún no habían colmado su avidez, su comida estaba aún en su boca,
31 amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait.	31 cuando la cólera de Dios estalló contra ellos: hizo estragos entre los más fuertes, y abatió a la flor de Israel.
32 Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek.	32 Mas con todo pecaron todavía, en sus maravillas no tuvieron fe.
33 Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik.	33 El consumió sus días con un soplo, y sus años con espanto.
34 Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.	34 Cuando los mataba, le buscaban, se convertían, se afanaban por él,
35 Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk.	35 y recordaban que Dios era su roca, su redentor, el Dios Altísimo.
36 Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel,	36 Mas le halagaban con su boca, y con su lengua le mentían;
37 mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez.	37 su corazón no era fiel para con él, no tenían fe en su alianza.
38 De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát.	38 El, con todo, enternecido, borraba las culpas y no exterminaba; bien de veces su cólera contuvo y no despertó todo su furor:
39 Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél, olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.	39 se acordaba de que ellos eran carne, un soplo que se va y no vuelve más.
40 Hányszor lázongtak ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban!	40 ¡Cuántas veces se rebelaron contra él en el desierto, le irritaron en aquellas soledades!
41 Újra meg újra kísértették Istent, és fellázadtak Izrael Szentje ellen.	41 Otra vez a tentar a Dios volvían, a exasperar al Santo de Israel;
42 Nem emlékeztek meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.	42 no se acordaron de su mano, del día en que les libró del adversario;
43 Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején.	43 cuando hizo en Egipto sus señales, en el campo de Tanis sus prodigios.
44 Vérré változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat.	44 Trocó en sangre sus ríos y sus arroyos para que no bebiesen.
45 Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk.	45 Tábanos les mandó que los comieron, y ranas que los infestaron;
46 Odaadta termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.	46 entregó a la langosta sus cosechas, el fruto de su afán al saltamontes;
47 Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel.	47 asoló con granizo sus viñedos, y con la helada sus sicómoros;
48 Odavetette állataikat a jégesőnek, jószágukat a tűznek.	48 entregó sus ganados al pedrisco y a los rayos sus rebaños.
49 Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását.	49 Lanzó contra ellos el fuego de su cólera, indignación, enojo y destrucción, tropel de mensajeros de desgracias;
50 Szabad utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól, dögvésszel vetett véget életüknek.	50 libre curso dio a su ira. No preservó sus almas de la muerte, a la peste sus vidas entregó;
51 Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban.	51 hirió en Egipto a todo primogénito, las primicias de la raza en las tiendas de Cam.
52 Mint juhokat kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában.	52 Y sacó a su pueblo como ovejas, cual rebaño los guió por el desierto;
53 Biztonságban vezette őket, nem féltek, de ellenségeiket tenger borította el.	53 los guió en seguro, sin temor, mientras el mar cubrió a sus enemigos;
54 Elvitte őket a szent helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett.	54 los llevó a su término santo, a este monte que su diestra conquistó;
55 Kiűzte előlük a nemzeteket, mérőzsinórjával nekik osztotta ki az országot, és letelepítette sátraikban Izrael törzseit.	55 arrojó a las naciones ante ellos; a cordel les asignó una heredad, y estableció en sus tiendas las tribus de Israel.
56 Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent, és nem tartották meg rendeléseit.	56 Pero ellos le tentaron, se rebelaron contra el Dios Altísimo, se negaron a guardar sus dictámenes,
57 Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik, visszavágtak, mint az álnok íj.	57 se extraviaron, infieles, lo mismo que sus padres, se torcieron igual que un arco indócil:
58 Haragították őt a magaslatokon, féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal.	58 le irritaron con sus altos, con sus ídolos excitaron sus celos.
59 Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant és messze eltaszította Izraelt.	59 Dios lo oyó y se enfureció, desechó totalmente a Israel;
60 Elvetette silói hajlékát, sátrát, ahol az emberek közt lakott.	60 abandonó la morada de Silo, la tienda en que habitaba entre los hombres.
61 Fogságra adta erejét, és ékességét az ellenség kezére.	61 Mandó su fuerza al cautiverio, a manos del adversario su esplendor;
62 Kardélre vetette népét, és haragra gyúlt öröksége ellen.	62 entregó su pueblo a la espada, contra su heredad se enfureció.
63 Ifjaikat tűz emésztette meg, szűzeiket senki sem jegyezte el.	63 El fuego devoró a sus jóvenes, no hubo canto nupcial para sus vírgenes;
64 Papjaik kard által estek el, özvegyeiket senki sem siratta.	64 sus sacerdotes cayeron a cuchillo, sus viudas no entonaron lamentos.
65 Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó, mint a hős, aki mámoros a bortól.	65 Entonces despertó el Señor como un durmiente, como un bravo vencido por el vino;
66 Visszaverte ellenségeit, örök gyalázatot hozott rájuk.	66 hirió a sus adversarios en la espalda, les infligió un oprobio eterno.
67 Ám József sátrát elvetette, Efraim törzsét nem választotta ki,	67 Desechó la tienda de José, y no eligió a la tribu de Efraím;
68 hanem kiválasztotta Júda törzsét, Sion hegyét, amelyben kedvét lelte.	68 mas eligió a la tribu de Judá, el monte Sión al cual amaba.
69 Felépítette szentélyét, mint az égboltot, mint a földet, amelyet örökre megszilárdított.	69 Construyó como las alturas del cielo su santuario, como la tierra que fundó por siempre.
70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, elhozta őt a juhnyájaktól,	70 Y eligió a David su servidor, le sacó de los apriscos del rebaño,
71 elhozta őt a szoptatós juhok mögül, hogy legeltesse Jákob népét, s örökségét, Izraelt.	71 le trajo de detrás de las ovejas, para pastorear a su pueblo Jacob, y a Israel, su heredad.
72 Ő tiszta lélekkel legeltette, bölcs kézzel vezette őket.	72 El los pastoreaba con corazón perfecto, y con mano diestra los guiaba.