A zsoltárok könyve 55

¹ A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.

² Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;

³ Figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört

⁴ az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása. Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.

⁵ Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.

⁶ Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.

⁷ Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!

⁸ Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!

⁹ Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.«

¹⁰ Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.

¹¹ Éjjel-nappal körüljárnak falain,

¹² Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.

¹³ Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.

¹⁴ Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,

¹⁵ aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.

¹⁶ Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.

¹⁷ Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.

¹⁸ Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.

¹⁹ Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.

²⁰ Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.

²¹ Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.

²² Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.

²³ Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.

²⁴ Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe. A vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el; Ezért bízom én, Uram, tebenned!