A zsoltárok könyve 55

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.	1 Ao mestre de canto. Com instrumentos de corda. Hino de Davi. Prestai ouvidos, ó Deus, à minha oração, não vos furteis à minha súplica;
2 Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;	2 Escutai-me e atendei-me. Na minha angústia agito-me num vaivém, perturbo-me
3 Figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört	3 à voz do inimigo, sob os gritos do pecador. Eles lançam o mal contra mim, e me perseguem com furor.
4 az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása. Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.	4 Palpita-me no peito o coração, invade-me um pavor de morte.
5 Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.	5 Apoderam-se de mim o terror e o medo, e o pavor me assalta.
6 Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.	6 Digo-me, então: tivesse eu asas como a pomba, voaria para um lugar de repouso;
7 Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!	7 ir-me-ia bem longe morar no deserto.
8 Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!	8 Apressar-me-ia em buscar um abrigo contra o vendaval e a tempestade.
9 Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.«	9 Destruí-os, Senhor, confundi-lhes as línguas, porque só vejo violência e discórdia na cidade.
10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.	10 Dia e noite percorrem suas muralhas, no seu interior só há injustiça e opressão.
11 Éjjel-nappal körüljárnak falain,	11 Grassa a astúcia no seu meio, a iniqüidade e a fraude não deixam suas praças.
12 Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.	12 Se o ultraje viesse de um inimigo, eu o teria suportado; se a agressão partisse de quem me odeia, dele me esconderia.
13 Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.	13 Mas eras tu, meu companheiro, meu íntimo amigo,
14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,	14 com quem me entretinha em doces colóquios; com quem, por entre a multidão, íamos à casa de Deus.
15 aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.	15 Que a morte os colha de improviso, que eles desçam vivos à mansão dos mortos. Porque entre eles, em suas moradas, só há perversidade.
16 Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.	16 Eu, porém, bradarei a Deus, e o Senhor me livrará.
17 Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.	17 Pela tarde, de manhã e ao meio-dia lamentarei e gemerei; e ele ouvirá minha voz.
18 Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.	18 Dar-me-á a paz, livrando minha alma dos que me acossam, pois numerosos são meus inimigos.
19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.	19 O Senhor me ouvirá e os humilhará, ele que reina eternamente, porque não se emendem nem temem a Deus.
20 Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.	20 Cada um deles levanta a mão contra seus amigos. Todos violam suas alianças.
21 Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.	21 De semblante mais brando do que o creme, trazem, contudo, no coração a hostilidade; suas palavras são mais untuosas do que o óleo, porém, na verdade, espadas afiadas.
22 Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.	22 Depõe no Senhor os teus cuidados, porque ele será teu sustentáculo; não permitirá jamais que vacile o justo.
23 Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.	23 E vós, ó meu Deus, vós os precipitareis no fundo do abismo da morte. Os homens sanguinários e ardilosos não alcançarão a metade de seus dias! Quanto a mim, é em vós, Senhor, que ponho minha esperança.
24 Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe. A vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el; Ezért bízom én, Uram, tebenned!