Jób könyve 4

¹ Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:

² »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?

³ Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,

⁴ szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.

⁵ Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!

⁶ Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?

⁷ Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?

⁸ Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;

⁹ tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.

¹⁰ Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!

¹¹ Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.

¹² Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;

¹³ éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,

¹⁴ félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!

¹⁵ Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;

¹⁶ ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:

¹⁷ Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?

¹⁸ Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!

¹⁹ Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;

²⁰ véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;

²¹ utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.