Jób könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:	1 Eliphaz de Témân prit la parole et dit:
2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?	2 Si on t'adresse la parole, le supporteras-tu? Mais qui pourrait garder le silence!
3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,	3 Vois, tu faisais la leçon à beaucoup d'autres, tu rendais vigueur aux mains débiles;
4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.	4 tes propos redressaient l'homme qui chancelle, fortifiaient les genoux qui ploient.
5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!	5 Et maintenant, ton tour venu, tu perds patience, atteint toi-même, te voilà tout bouleversé!
6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?	6 Ta piété ne t'inspire-t-elle pas confiance, ta vie intègre n'est-elle pas ton assurance?
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?	7 Souviens-toi: quel est l'innocent qui a péri? Où donc a-t-on vu des justes exterminés?
8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;	8 Je parle d'expérience: ceux qui labourent l'iniquité et sèment le malheur, les moissonnent.
9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.	9 Sous l'haleine de Dieu ils périssent, au souffle de sa colère ils sont anéantis.
10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!	10 Les rugissements du lion, les cris du fauve, comme les crocs des lionceaux sont brisés.
11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.	11 Le lion périt faute de proie, et les petits de la lionne se dispersent.
12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;	12 J'ai eu aussi une révélation furtive, mon oreille en a perçu le murmure.
13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,	13 A l'heure où les rêves agitent confusément l'esprit, quand une torpeur envahit les humains,
14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!	14 un frisson d'épouvante me saisit et remplit tous mes os d'effroi.
15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;	15 Un souffle glissa sur ma face, hérissa le poil de ma chair.
16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:	16 Quelqu'un se dressa... je ne reconnus pas son visage, mais l'image restait devant mes yeux. Unsilence... puis une voix se fit entendre:
17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?	17 "Un mortel est-il juste devant Dieu, en face de son Auteur, un homme serait-il pur?
18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!	18 A ses serviteurs mêmes, Dieu ne fait pas confiance, et il convainc ses anges d'égarement.
19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;	19 Que dire des hôtes de ces maisons d'argile, posées elles-mêmes sur la poussière? On les écrase commeune mite;
20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;	20 un jour suffit à les pulvériser. A jamais ils disparaissent, car nul ne les ramène,
21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.	21 Leur piquet de tente est arraché, et ils meurent dénués de sagesse."