Salmi 49

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Salmo, dato al capo de’ Musici, de’ figliuoli di Core. UDITE questo, popoli tutti; Porgete gli orecchi, voi tutti gli abitanti del mondo;	1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
2 E plebei, e nobili, E ricchi, e bisognosi tutti insieme.	2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:
3 La mia bocca proferirà cose di gran sapienza; E il ragionamento del mio cuore sarà di cose di grande intendimento.	3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!
4 Io inchinerò il mio orecchio alle sentenze; Io spiegherò sopra la cetera i miei detti notevoli.	4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.
5 Perchè temerò ne’ giorni dell’avversità Quando l’iniquità che mi è alle calcagna m’intornierà?	5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.
6 Ve ne son molti che si confidano ne’ lor beni, E si gloriano della grandezza delle lor ricchezze.	6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?
7 Niuno però può riscuotere il suo fratello, Nè dare a Dio il prezzo del suo riscatto.	7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.
8 E il riscatto della lor propria anima non può trovarsi, E il modo ne mancherà in perpetuo;	8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.
9 Per fare che continuino a vivere in perpetuo, E che non veggano la fossa;	9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,
10 Conciossiachè veggano che i savi muoiono, E che parimente i pazzi, e gli stolti periscono, E lasciano i lor beni ad altri.	10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.
11 Il loro intimo pensiero è che le lor case dimoreranno in eterno, E che le loro abitazioni dureranno per ogni età; Impongono i nomi loro a delle terre.	11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.
12 E pur l’uomo che è in onore non vi dimora sempre; Anzi è renduto simile alle bestie che periscono.	12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.
13 Questa lor via è loro una pazzia; E pure i lor discendenti si compiacciono a seguire i lor precetti. Sela.	13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.
14 Saranno posti sotterra, come pecore; La morte li pasturerà; E gli uomini diritti signoreggeranno sopra loro in quella mattina; E il sepolcro consumerà la lor bella apparenza, Che sarà portata via dal suo abitacolo	14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.
15 Ma Iddio riscuoterà l’anima mia dal sepolcro;	15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.
16 Non temere, quando alcuno sarà arricchito, Quando la gloria della sua casa sarà accresciuta.	16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.
17 Perciocchè, quando egli morrà non torrà seco nulla; La sua gloria non gli scenderà dietro.	17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,
18 Benchè egli abbia benedetta l’anima sua in vita sua; E tali ti lodino, se tu ti dài piacere, e buon tempo;	18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.
19 Quella verrà là ove è la generazion de’ suoi padri; Giammai in eterno non vedranno la luce.	19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,
20 L’uomo che è in istato onorevole, e non ha intelletto, È simile alle bestie che periscono	20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.
	21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.