Évangile selon Luc 24

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Le premier jour de la semaine, aux premières lueurs de l’aube, elles vont à la tombe emportant les aromates qu’elles ont préparés.	1 A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.
2 C’est alors qu’elles font une découverte: la pierre a été roulée de devant la tombe.	2 A követ a sírtól elhengerítve találták.
3 Elles y pénètrent et ne trouvent pas le corps du Seigneur Jésus.	3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
4 Et comme elles sont là, ne sachant que penser, deux hommes se présentent à elles en habits éblouissants.	4 Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.
5 Saisies de crainte, elles baissent leur visage vers la terre; mais ils leur disent: "Pourquoi chercher le Vivant parmi les morts?	5 Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a holtak között?
6 Il n’est pas ici, il est ressuscité. Souvenez-vous de ce qu’il vous a dit quand il était encore en Galilée:	6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:
7 Il faut que le Fils de l’Homme soit livré aux mains d’hommes pécheurs, qu’il soit mis en croix et qu’il ressuscite le troisième jour.”	7 ‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’«
8 À ce moment elles se souvinrent de ses paroles.	8 Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.
9 De retour de la tombe, elles racontèrent tout cela aux Onze et à tous les autres;	9 Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10 c’étaient Marie de Magdala, Jeanne, et Marie mère de Jacques. Les autres femmes qui étaient avec elles disaient la même chose aux apôtres,	10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.
11 mais ils ne les crurent pas: toute cette histoire leur paraissait pure fantaisie.	11 Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.
12 Pierre cependant se lève, il court à la tombe, se penche et voit les linges, rien d’autre. Il rentre chez lui en se demandant ce qui a pu arriver.	12 Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.
13 Ce même jour, deux d’entre eux se rendaient à un village du nom d’Emmaüs, éloigné de 60 stades de Jérusalem,	13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,
14 et ils parlaient entre eux de tous ces événements.	14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
15 Tandis qu’ils parlaient et discutaient entre eux, voici que Jésus lui-même s’approcha et fit route avec eux.	15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
16 Mais leurs yeux étaient empêchés de le reconnaître.	16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.
17 Et voilà qu’il leur dit: "Mais quelle est donc cette affaire dont vous discutez tout en marchant?” Ils s’arrêtent, l’air découragé,	17 Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan megálltak.
18 et l’un d’eux nommé Cléopas lui répond: "Tu es bien le seul homme de passage à Jérusalem à ignorer ce qui s’est passé ici ces derniers jours.”	18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?«
19 Il leur dit: "Quoi donc?” Ils répondent: "Toute l’affaire de Jésus de Nazareth! “C’était un prophète puissant en œuvres et en paroles: Dieu en est témoin, et tout le peuple également;	19 Ő megkérdezte tőlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.
20 mais nos grands prêtres et nos chefs l’ont renié, ils l’ont condamné à mort et l’ont mis en croix.	20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt.
21 Et nous, nous pensions que c’était lui qui délivrerait Israël. Mais tout est fait et c’est déjà le troisième jour.	21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
22 “C’est vrai que quelques femmes de notre groupe nous ont déroutés. Quand elles sont allées au tombeau à l’aube,	22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,
23 elles n’ont pas trouvé son corps; elles sont venues nous dire qu’elles ont eu une vision avec des anges qui disent qu’il est vivant.	23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.
24 Certains des nôtres sont allés au tombeau et ont trouvé les choses comme les femmes avaient dit, mais lui, ils ne l’ont pas vu.”	24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.«
25 Alors il leur dit: "Hommes sans intelligence, cœurs lents à croire ce qu’ont dit les prophètes!	25 Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!
26 Le Messie ne devait-il pas souffrir pour entrer dans sa gloire?”	26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?«
27 Et il leur fit l’interprétation de ce qui le concernait dans toutes les Écritures, en commençant par Moïse et ensuite tous les prophètes.	27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.
28 Lorsqu’ils approchèrent du village où ils se rendaient, il fit semblant d’aller plus loin.	28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29 Mais ils firent pression sur lui: "Reste avec nous, le soir tombe et déjà le jour baisse.” Il entra donc pour s’arrêter avec eux.	29 De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon.
30 Comme il était à table avec eux, il prit le pain, il le bénit et, après l’avoir rompu, il le leur donna.	30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.
31 Alors leurs yeux s’ouvrirent et ils le reconnurent; mais lui déjà était devenu invisible à leurs yeux.	31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.
32 Ils se disaient l’un à l’autre: "Notre cœur n’était-il pas tout brûlant en nous quand il nous parlait sur le chemin et nous expliquait les Écritures?”	32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?«
33 À l’heure même ils se levèrent et retournèrent à Jérusalem où ils trouvèrent rassemblés les Onze et ceux de leur groupe.	33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
34 Ceux-ci leur dirent: "En vérité le Seigneur est ressuscité, il est apparu à Simon.”	34 Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!«
35 Et eux de leur côté commencèrent à raconter ce qui s’était passé sur le chemin, et comment ils l’avaient reconnu à la fraction du pain.	35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.
36 Ils parlaient encore lorsque Jésus lui-même se trouva au milieu d’eux (et leur dit: "Paix à vous!”)	36 Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!«
37 Il y eut un moment d’épouvante: saisis de peur, ils croyaient voir un esprit.	37 Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.
38 Alors il leur dit: "Pourquoi ce trouble, pourquoi de telles idées vous viennent-elles à l’esprit?	38 De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?
39 Voyez mes mains et mes pieds: oui, c’est moi. Touchez-moi et regardez: un esprit n’a ni chair ni os comme vous voyez que j’en ai.”	39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.«
40 En disant cela il leur montra ses mains et ses pieds.	40 Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41 Et comme, dans leur joie et leur étonnement, ils hésitaient encore à croire, il leur dit: "Avez-vous ici quelque chose à manger?”	41 Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?«
42 Alors ils lui donnent une part de poisson grillé (et une portion de miel),	42 Erre adtak neki egy darab sült halat.
43 il le prend et le mange devant eux.	43 Elvette, és a szemük láttára evett belőle.
44 Jésus leur dit: "Rappelez-vous mes paroles lorsque j’étais encore avec vous pour vous parler: il faut que s’accomplisse tout ce qui a été écrit à mon sujet dans la loi de Moïse, les Prophètes et les Psaumes.”	44 Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.«
45 Alors il leur ouvrit l’intelligence pour qu’ils comprennent les Écritures.	45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
46 Il leur dit: "Vous voyez, c’était dans l’Écriture: le Messie devait souffrir et ressusciter d’entre les morts le troisième jour.	46 Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból.
47 Et il faut ensuite que la conversion et le pardon des péchés soient proclamés en son nom à toutes les nations, en commençant par Jérusalem.	47 A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.
48 De cela vous êtes témoins.	48 Ti tanúi vagytok ezeknek.
49 “De mon côté je vais envoyer sur vous ce que mon Père a promis; restez en ville jusqu’à ce que vous soyez revêtus de la puissance d’en haut.”	49 Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.«
50 Jésus les conduisit jusque vers Béthanie. Là il éleva les mains et les bénit;	50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.
51 et tandis qu’il les bénissait il s’éloigna d’eux, (emporté dans le ciel. 52 Ils se prosternèrent devant lui.) Puis ils revinrent à Jérusalem en grande joie,	51 Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.
	52 Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
53 et sans cesse ils étaient dans le Temple à louer Dieu.	53 Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.