Psalmi 77

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Zborovođi. Po Jedutunu. Asafov. Psalam.	1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.
2 Glasom svojim Bogu vapijem, glas mi se Bogu diže i on me čuje.	2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.
3 U dan nevolje tražim Gospodina, noću mi se ruka neumorno pruža k njemu, ne može se utješit’ duša moja.	3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.
4 Spominjem se Boga i uzdišem; kad razmišljam, daha mi nestane.	4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.
5 Vjeđe moje držiš, potresen sam, ne mogu govoriti.	5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.
6 Mislim na drevne dane i sjećam se davnih godina;	6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.
7 razmišljam noću u srcu, mislim, i duh moj ispituje:	7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.
8 »Hoće li Gospodin odbaciti zauvijek i hoće li ikad još biti milostiv?	8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?
9 Je li njegova dobrota minula zauvijek, njegovo obećanje propalo za sva pokoljenja?	9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?
10 Zar Bog je zaboravio da se smiluje, ili je gnjevan zatvorio smilovanje svoje?«	10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?
11 I govorim: »Ovo je bol moja: promijenila se desnica Višnjega.«	11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«
12 Spominjem se djela Jahvinih, sjećam se tvojih pradavnih čudesa.	12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,
13 Promatram sva djela tvoja, razmatram ono što si učinio.	13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.
14 Svet je tvoj put, o Bože: koji je bog tako velik kao Bog naš?	14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?
15 Ti si Bog koji čudesa stvaraš, na pucima si pokazao silu svoju.	15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.
16 Mišicom si izbavio narod svoj, sinove Jakovljeve i Josipove.	16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.
17 Vode te ugledaše, Bože, ugledaše te vode i ustuknuše, bezdani se uzburkaše.	17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.
18 Oblaci prosuše vode, oblaci zatutnjiše gromom i tvoje strijele poletješe.	18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.
19 Grmljavina tvoja u vihoru zaori, munje rasvijetliše krug zemaljski, zemlja se zatrese i zadrhta.	19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.
20 Kroz more put se otvori tebi i tvoja staza kroz vode goleme, a tragova tvojih nitko ne vidje.	20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.
21 Ti si svoj narod vodio kao stado rukama Mojsija i Arona.	21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.