| 1 נָֽקְטָה נַפְשִׁי בְּחַיָּיאֶעֶזְבָה עָלַי שִׂיחִיאֲדַבְּרָה בְּמַר נַפְשִֽׁי׃ | 1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében! |
| 2 אֹמַר אֶל־אֱלוֹהַּ אַל־תַּרְשִׁיעֵנִיהוֹדִיעֵנִי עַל מַה־תְּרִיבֵֽנִי׃ | 2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire? |
| 3 הֲטוֹב לְךָ ׀ כִּֽי־תַעֲשֹׁקכִּֽי־תִמְאַס יְגִיעַ כַּפֶּיךָוְעַל־עֲצַת רְשָׁעִים הוֹפָֽעְתָּ׃ | 3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted? |
| 4 הַעֵינֵי בָשָׂר לָךְאִם־כִּרְאוֹת אֱנוֹשׁ תִּרְאֶֽה׃ | 4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni? |
| 5 הֲכִימֵי אֱנוֹשׁ יָמֶיךָאִם־שְׁנוֹתֶיךָ כִּימֵי גָֽבֶר׃ | 5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők, |
| 6 כִּֽי־תְבַקֵּשׁ לַעֲוֺנִיוּֽלְחַטָּאתִי תִדְרֽוֹשׁ׃ | 6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után, |
| 7 עַֽל־דַּעְתְּךָ כִּי־לֹא אֶרְשָׁעוְאֵין מִיָּדְךָ מַצִּֽיל׃ | 7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni? |
| 8 יָדֶיךָ עִצְּבוּנִי וַֽיַּעֲשׂוּנִייַחַד סָבִיב וַֽתְּבַלְּעֵֽנִי׃ | 8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem? |
| 9 זְכׇר־נָא כִּֽי־כַחֹמֶר עֲשִׂיתָנִיוְֽאֶל־עָפָר תְּשִׁיבֵֽנִי׃ | 9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni? |
| 10 הֲלֹא כֶחָלָב תַּתִּיכֵנִיוְכַגְּבִנָּה תַּקְפִּיאֵֽנִי׃ | 10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot, |
| 11 עוֹר וּבָשָׂר תַּלְבִּישֵׁנִיוּֽבַעֲצָמוֹת וְגִידִים תְּשֹׂכְכֵֽנִי׃ | 11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe, |
| 12 חַיִּים וָחֶסֶד עָשִׂיתָ עִמָּדִיוּפְקֻדָּתְךָ שָֽׁמְרָה רוּחִֽי׃ | 12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött! |
| 13 וְאֵלֶּה צָפַנְתָּ בִלְבָבֶךָיָדַעְתִּי כִּי־זֹאת עִמָּֽךְ׃ | 13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket: |
| 14 אִם־חָטָאתִי וּשְׁמַרְתָּנִיוּמֵעֲוֺנִי לֹא תְנַקֵּֽנִי׃ | 14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem? |
| 15 אִם־רָשַׁעְתִּי אַלְלַי לִיוְצָדַקְתִּי לֹא־אֶשָּׂא רֹאשִׁישְׂבַע קָלוֹן וּרְאֵה עׇנְיִֽי׃ | 15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal. |
| 16 וְיִגְאֶה כַּשַּׁחַל תְּצוּדֵנִיוְתָשֹׁב תִּתְפַּלָּא־בִֽי׃ | 16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál. |
| 17 תְּחַדֵּשׁ עֵדֶיךָ ׀ נֶגְדִּיוְתֶרֶב כַּעַשְׂךָ עִמָּדִיחֲלִיפוֹת וְצָבָא עִמִּֽי׃ | 17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem. |
| 18 וְלָמָּה מֵרֶחֶם הֹצֵאתָנִיאֶגְוַע וְעַיִן לֹֽא־תִרְאֵֽנִי׃ | 18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem; |
| 19 כַּאֲשֶׁר לֹא־הָיִיתִי אֶהְיֶהמִבֶּטֶן לַקֶּבֶר אוּבָֽל׃ | 19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna! |
| 20 הֲלֹֽא־מְעַט יָמַי יחדל וַחֲדָל ישית וְשִׁית מִמֶּנִּי וְאַבְלִיגָה מְּעָֽט׃ | 20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat, |
| 21 בְּטֶרֶם אֵלֵךְ וְלֹא אָשׁוּבאֶל־אֶרֶץ חֹשֶׁךְ וְצַלְמָֽוֶת׃ | 21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre, |
| 22 אֶרֶץ עֵפָתָה ׀ כְּמוֹ אֹפֶלצַלְמָוֶת וְלֹא סְדָרִיםוַתֹּפַע כְּמוֹ־אֹֽפֶל׃ | 22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!« |
