Job 17

CATHOLIC PUBLIC DOMAIN	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 My spirit will be wasted, my days will be shortened, and only the grave will left for me.	1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!
2 I have not sinned, yet my eye remains in bitterness.	2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.
3 Free me, O Lord, and set me beside you, and let the hand of anyone you wish fight against me.	3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!
4 You have set their heart far from discipline; therefore, they will not be praised.	4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!
5 He promises prey to his companions, but the eyes of his sons will grow faint.	5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.
6 He has posted me like a proverb to the people, and I am an example in their presence.	6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.
7 My eyesight has been clouded by indignation, and my limbs have been reduced, as if to nothing.	7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 The just will be astounded over this, and the innocent will be stirred up against the hypocrite.	8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
9 And the just will cling to his way, and clean hands will increase strength.	9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.
10 Therefore, be converted, all of you, and approach, for I do not find in you any wisdom.	10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
11 My days have passed away; my thoughts have been scattered, tormenting my heart.	11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,
12 They have turned night into day, and I hope for light again after the darkness.	12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
13 If I should wait, the underworld is my house, and in darkness I have spread out my bed.	13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;
14 I have said to decay and to worms: “You are my father, my mother, and my sister.”	14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
15 Therefore, where is my expectation now, and who is it that considers my patience?	15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?
16 Everything of mine will descend into the deepest underworld; do you think that, in that place at least, there will be rest for me?	16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«