Job 16

CATHOLIC PUBLIC DOMAIN	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Then Job, answering, said:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 I have often heard such things; you are all aggravating comforters.	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 Will there be no end to windy words? Or is it at all a burden to you, if you speak?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 I, too, can speak like you; and I also wish that your soul favored my soul.	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 I would also comfort you with speeches and would wag my head over you.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 I would strengthen you with my mouth, and would move my lips, as if being lenient to you.	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 But what can I do? When I am speaking, my grief will not be quiet; and if I am quiet, it will not withdraw from me.	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 But now my grief has crushed me, and all my limbs have been reduced to nothing.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 My wrinkles bear witness against me, and a liar rises up against my face, contradicting me.	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 He has gathered together his fury towards me, and, threatening me, he has roared against me with his teeth; my enemy has beheld me with terrible eyes.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 They have opened their mouths against me, and, reproaching me, they have struck me on the cheek; they are nourished by my sufferings.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 God has confined me with the immoral, and he has delivered me into the hands of the impious.	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 I, who once was wealthy, am now crushed. He has grabbed me by my neck; he has broken me and has place me before him as a sign.	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 He has surrounded me with his lances. He has severely wounded my lower back, he has not been lenient, and he has poured out my organs upon the earth.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 He has cut me with wound after wound. He has rushed upon me like a giant.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 I have sewn sackcloth over my skin, and I have covered my body with ashes.	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 My face is swollen from weeping, and my eyelids have dimmed my vision.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 These things I have endured without iniquity in my hand, while I held pure prayers before God.	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 O earth, do not conceal my blood, nor let my outcry find a hiding place in you.	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 For behold, my witness is in heaven, and my confidante is on high.	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 My friends are full of words; my eye rains tears upon God.	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 And I wish that a man might be so judged before God, just as the son of man is judged with his assistant!	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.
23 For behold, a few years pass by, and I am walking a path by which I will not return.