1 ויצא משם ויבא אל ארצו וילכו אחריו תלמידיו | 1 Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték. |
2 וביום השבת החל ללמד בבית הכנסת וישמעו רבים וישתוממו לאמר מאין לזה כאלה ומה היא החכמה הנתונה לו עד אשר נעשו גבורות כאלה על ידיו | 2 Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: »Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által? |
3 הלא זה הוא החרש בן מרים ואחי יעקב ויוסי ויהודה ושמעון והלא אחיותיו אתנו פה ויהי להם למכשול | 3 Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?« És megbotránkoztak benne. |
4 ויאמר אליהם ישוע אין הנביא נקלה כי אם בארצו ובין קרוביו ובביתו | 4 Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonai között és a házában.« |
5 ולא יכל לעשות שם פלא רק על חלשים מעטים שם את ידיו וירפאם | 5 Nem is tudott egy csodát sem tenni ott, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét. |
6 ויתמה על חסרון אמונתם ויסב בכפרים סבוב ולמד | 6 És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított. |
7 ויקרא אל שנים העשר ויחל לשלח אותם שנים שנים ויתן להם שלטן על רוחות הטמאה | 7 Aztán magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. |
8 ויצו אותם אשר לא ישאו מאומה לדרך זולתי מקל לבדו לא תרמיל ולא לחם ולא נחשת בחגורה | 8 Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. |
9 רק להיות נעולי סנדל ושתי כתנות לא ילבשו | 9 Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. |
10 ויאמר אליהם במקום אשר תבאו בית איש שבו בו עד כי תצאו משם | 10 Azt mondta nekik: »Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. |
11 וכל אשר לא יקבלו אתכם ולא ישמעו אליכם צאו משם ונערו את עפר כפות רגליכם לעדות להם אמן אני אמר לכם לסדם ולעמרה יקל ביום הדין מן העיר ההיא | 11 Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.« |
12 ויצאו ויקראו לשוב בתשובה | 12 Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. |
13 ויגרשו שדים רבים ויסוכו בשמן חלשים רבים וירפאום | 13 Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak. |
14 וישמע עליו המלך הורדוס כי נודע שמו ויאמר יוחנן הטובל קם מן המתים ועל כן פעלות בו הגבורות | 14 Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt mondták: »Keresztelő János támadt fel a halálból, azért működnek benne a csodatévő erők.« |
15 ואחרים אמרו כי הוא אליהו ואחרים אמרו כי נביא הוא או כאחד הנביאים | 15 Mások pedig így szóltak: »Illés ő.« Ismét mások azt mondták: »Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül.« |
16 וישמע הורדוס ויאמר יוחנן אשר אנכי נשאתי את ראשו מעליו הוא קם מן המתים | 16 Ezeket hallva Heródes így szólt: »János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.« |
17 כי הוא הורודס שלח לתפש את יוחנן ויאסרהו בבית הסהר בגלל הורודיה אשת פילפוס אחיו כי אתה לקח לו לאשה | 17 Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette. |
18 יען אשר אמר יוחנן אל הורדוס אשת אחיך איננה מתרת לך | 18 János ugyanis azt mondta Heródesnek: »Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.« |
19 ותשטם אותו הורודיה ותבקש המיתו ולא יכלה | 19 Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem volt képes rá. |
20 כי הורדוס ירא את יוחנן בדעתו כי הוא איש צדיק וקדוש ויגן בעדו והרבה עשה בשמעו אליו ויאהב לשמע אתו | 20 Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta. |
21 ויבא היום המכשר כי הורדוס ביום הלדת אתו עשה משתה לגדוליו ולשרי האלפים ולראשי הגליל | 21 Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek, |
22 ותבא בת הורודיה ותרקד ותיטב בעיני הורדוס ובעיני המסבים עמו ויאמר המלך אל הנערה שאלי ממני את אשר תחפצי ואתן לך | 22 bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: »Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.« |
23 וישבע לה לאמר כל אשר תשאלי ממני אתן לך עד חצי מלכותי | 23 Meg is esküdött neki, hogy: »Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!« |
24 ותצא ותאמר לאמה מה אשאל ותאמר את ראש יוחנן המטביל | 24 Az kiment és megkérdezte anyjától: »Mit kérjek?« Az így szólt: »Keresztelő János fejét.« |
25 ותמהר מאד לבוא אל המלך ותשאל לאמר רצוני אשר תתן לי עתה בקערה את ראש יוחנן המטביל | 25 Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: »Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.« |
26 ויתעצב המלך מאד אך בעבור השבועה והמסבים עמו לא רצה להשיב פניה | 26 A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. |
27 ומיד שלח המלך אחד הטבחים ויצוהו להביא את ראשו | 27 Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, |
28 וילך ויכרת את ראשו בבית הסהר ויביאהו בקערה ויתנהו לנערה והנערה נתנה אתו אל אמה | 28 elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. |
29 וישמעו תלמידיו ויבאו וישאו את גויתו וישימוה בקבר | 29 Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték. |
30 ויקהלו השליחים אל ישוע ויגידו לו את כל אשר עשו ואת אשר למדו | 30 Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. |
31 ויאמר אליהם באו אתם לבדד אל מקום חרבה ונוחו מעט כי רבים היו הבאים והיצאים עד לאין עת להם לאכול | 31 Ő ekkor azt mondta nekik: »Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.« Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. |
32 וילכו משם באניה אל מקום חרבה לבדד | 32 Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. |
33 וההמון ראה אותם יצאים ויכירהו רבים וירוצו שמה ברגליהם מכל הערים ויעברו אותם ויאספו אליו | 33 Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. |
34 ויצא וירא המון עם רב ויהמו מעיו עליהם כי היו כצאן אשר אין להם רעה ויחל ללמד אותם דברים הרבה | 34 Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok , és sok mindenre kezdte őket tanítani. |
35 ויהי כאשר רפה היום לערוב ויגשו אליו תלמידיו לאמר הנה המקום חרב והיום רד מאד | 35 Amikor az óra már későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő későre jár. |
36 שלח אותם וילכו אל החצרים והכפרים מסביב לקנות להם לחם כי אין להם מה לאכל | 36 Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.« |
37 ויען ויאמר אליהם תנו אתם להם לאכלה ויאמרו אליו הנלך לקנות לחם במאתים דינר ונתן להם לאכלה | 37 Ő azonban ezt felelte nekik: »Adjatok nekik ti enni.« Azok így válaszoltak: »Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?« |
38 ויאמר אליהם כמה ככרות לחם יש לכם לכו וראו וידעו ויאמרו חמש ושני דגים | 38 Erre megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.« Mikor megszámolták, azt mondták: »Öt darab, és két halunk.« |
39 ויצו אותם לשבת כלם חברה חברה לבדה על ירק הדשא | 39 Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön. |
40 וישבו להם שורות שורות למאות ולחמשים | 40 Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével. |
41 ויקח את חמשת ככרות הלחם ואת שני הדגים וישא עיניו השמימה ויברך ויפרס את הלחם ויתן לתלמידיו לשום לפניהם ואת שני הדגים חלק לכלם | 41 Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, áldás mondott, és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között. |
42 ויאכלו כלם וישבעו | 42 Mindnyájan ettek és jóllaktak. |
43 וישאו מן הפתותים מלוא סלים שנים עשר וגם מן הדגים | 43 A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg. |
44 והאכלים מן הלחם היו כחמשת אלפי איש | 44 Akik ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak a férfiak. |
45 ואחרי כן האיץ בתלמידיו לרדת באניה ולעבור לפניו אל עבר הים אל בית צידה עד שלחו את העם | 45 Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget. |
46 ויהי אחר שלחו אתם ויעל ההרה להתפלל | 46 Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni. |
47 ויהי ערב והאניה באה בתוך הים והוא לבדו ביבשה | 47 Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon. |
48 וירא אותם מתעמלים בשוטם כי הרוח לנגדם ויהי כעת האשמרת הרביעית ויבא אליהם מתהלך על פני הים ויואל לעבור לפניהם | 48 Látta őket küszködni az evezéssel – mert ellenkező szelük volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni. |
49 והם בראתם אתו מתהלך על פני הים חשבו כי מראה רוח הוא ויצעקו | 49 Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak, |
50 כי כלם ראוהו ויבהלו אז דבר אתם ויאמר אליהם חזקו כי אני הוא אל תיראו | 50 mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt mondta nekik: »Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!« |
51 וירד אליהם אל האניה והרוח שככה וישתוממו עוד יותר בלבבם ויתמהו | 51 Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban. |
52 כי לא השכילו בדבר ככרות הלחם מפני טמטום לבבם | 52 Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt. |
53 ויעברו את הים ויבאו ארצה גניסר ויקרבו אל היבשה | 53 Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. |
54 ויהי כצאתם מן האניה אז הכירהו | 54 De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt, |
55 וירוצו בכל סביבותיהם ויחלו לשאת את החולים במשכבות אל כל מקום אשר שמעו כי שם הוא | 55 és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van. |
56 ובכל מקום אשר יבא אל הכפרים או הערים ואל השדות שם שמו את החולים בחוצות ויתחננו לו כי יגעו רק בציצת בגדו והיה כל אשר נגעו ונושעו | 56 Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak. |