Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Respondens autem Job, dixit :
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 Usquequo affligitis animam meam, et atteritis me sermonibus ?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 En decies confunditis me, et non erubescitis opprimentes me.
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 Nempe etsi ignoravi, mecum erit ignorantia mea.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 At vos contra me erigimini, et arguitis me opprobriis meis.
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 Saltem nunc intelligite quia Deus non æquo judicio afflixerit me, et flagellis suis me cinxerit.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Ecce clamabo, vim patiens, et nemo audiet ; vociferabor, et non est qui judicet.
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 Semitam meam circumsepsit, et transire non possum : et in calle meo tenebras posuit.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 Spoliavit me gloria mea, et abstulit coronam de capite meo.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 Destruxit me undique, et pereo : et quasi evulsæ arbori abstulit spem meam.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 Iratus est contra me furor ejus, et sic me habuit quasi hostem suum.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 Simul venerunt latrones ejus, et fecerunt sibi viam per me, et obsederunt in gyro tabernaculum meum.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 Fratres meos longe fecit a me, et noti mei quasi alieni recesserunt a me.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 Dereliquerunt me propinqui mei, et qui me noverant obliti sunt mei.
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 Inquilini domus meæ et ancillæ meæ sicut alienum habuerunt me, et quasi peregrinus fui in oculis eorum.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 Servum meum vocavi, et non respondit : ore proprio deprecabar illum.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 Halitum meum exhorruit uxor mea, et orabam filios uteri mei.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Stulti quoque despiciebant me : et cum ab eis recessissem, detrahebant mihi.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 Abominati sunt me quondam consiliarii mei, et quem maxime diligebam, aversatus est me.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 Pelli meæ, consumptis carnibus, adhæsit os meum, et derelicta sunt tantummodo labia circa dentes meos.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Miseremini mei, miseremini mei saltem vos, amici mei, quia manus Domini tetigit me.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Quare persequimini me sicut Deus, et carnibus meis saturamini ?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Quis mihi tribuat ut scribantur sermones mei ? quis mihi det ut exarentur in libro
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 stylo ferreo et plumbi lamina, vel celte sculpantur in silice ?
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 Scio enim quod redemptor meus vivit, et in novissimo die de terra surrecturus sum :
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 et rursum circumdabor pelle mea, et in carne mea videbo Deum meum :
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 quem visurus sum ego ipse, et oculi mei conspecturi sunt, et non alius : reposita est hæc spes mea in sinu meo.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Quare ergo nunc dicitis : Persequamur eum, et radicem verbi inveniamus contra eum ?
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 Fugite ergo a facie gladii, quoniam ultor iniquitatum gladius est : et scitote esse judicium.