Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Giobbe prese a dire:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 «Fino a quando mi tormenterete e mi opprimerete con le vostre parole?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 Sono dieci volte che mi insultate e mi maltrattate in modo sfacciato.
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 È poi vero che io abbia sbagliato e che persista nel mio errore?
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 Davvero voi pensate di prevalere su di me, rinfacciandomi la mia vergogna?
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 Sappiate dunque che Dio mi ha schiacciato e mi ha avvolto nella sua rete.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Ecco, grido: “Violenza!”, ma non ho risposta, chiedo aiuto, ma non c’è giustizia!
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 Mi ha sbarrato la strada perché io non passi e sui miei sentieri ha disteso le tenebre.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 Mi ha spogliato della mia gloria e mi ha tolto dal capo la corona.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 Mi ha distrutto da ogni parte e io sparisco, ha strappato, come un albero, la mia speranza.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 Ha acceso contro di me la sua ira e mi considera come suo nemico.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 Insieme sono accorse le sue schiere e si sono tracciate la strada contro di me; si sono accampate intorno alla mia tenda.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 I miei fratelli si sono allontanati da me, persino i miei familiari mi sono diventati estranei.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 Sono scomparsi vicini e conoscenti, mi hanno dimenticato
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 gli ospiti di casa; da estraneo mi trattano le mie ancelle, sono un forestiero ai loro occhi.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 Chiamo il mio servo ed egli non risponde, devo supplicarlo con la mia bocca.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 Il mio fiato è ripugnante per mia moglie e faccio ribrezzo ai figli del mio grembo.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Anche i ragazzi mi disprezzano: se tento di alzarmi, mi coprono di insulti.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 Mi hanno in orrore tutti i miei confidenti: quelli che amavo si rivoltano contro di me.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 Alla pelle si attaccano le mie ossa e non mi resta che la pelle dei miei denti.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Pietà, pietà di me, almeno voi, amici miei, perché la mano di Dio mi ha percosso!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Perché vi accanite contro di me, come Dio, e non siete mai sazi della mia carne?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Oh, se le mie parole si scrivessero, se si fissassero in un libro,
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 fossero impresse con stilo di ferro e con piombo, per sempre s’incidessero sulla roccia!
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 Io so che il mio redentore è vivo e che, ultimo, si ergerà sulla polvere!
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 Dopo che questa mia pelle sarà strappata via, senza la mia carne, vedrò Dio.
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 Io lo vedrò, io stesso, i miei occhi lo contempleranno e non un altro. Languisco dentro di me.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Voi che dite: “Come lo perseguitiamo noi, se la radice del suo danno è in lui?”,
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 temete per voi la spada, perché è la spada che punisce l’iniquità, e saprete che c’è un giudice».