Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 E GIOBBE rispose, e disse:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 Infino a quando addoglierete voi l’anima mia, E mi triterete con parole?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 Già dieci volte voi mi avete fatta onta; Non vi vergognate voi di procedere così stranamente meco?
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 Ma pure, sia così certamente che io abbia fallito, Il mio fallo dimorerà meco.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 Se pur volete innalzarvi sopra a me, E volete rimproverarmi il mio vituperio,
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 Sappiate ora che Iddio mi ha sovvertito, E ch’egli mi ha intorniato della sua rete.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Ecco, io grido violenza, e non sono esaudito; Io sclamo, e non mi si fa ragione
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 Egli ha abbarrata la mia via sì che io non posso passare; Ed ha poste le tenebre sopra i miei sentieri.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 Egli mi ha spogliato della mia gloria, E mi ha tolta la corona del mio capo.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 Egli mi ha disfatto d’ogn’intorno, sì che io me ne vo via; Ed ha fatta dileguar la mia speranza, come quella di un albero;
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 Ed ha accesa la sua ira contro a me, E mi ha reputato per uno de’ suoi nemici.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 Le sue schiere son venute tutte insieme, E si hanno spianata la via contro a me, E si sono accampate intorno al mio tabernacolo.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 Egli ha allontanati d’appresso a me i miei fratelli; I miei conoscenti si son del tutto alienati da me.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 I miei prossimi se ne son rimasti, Ed i miei conoscenti mi hanno dimenticato.
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 I miei famigliari, e le mie serventi, mi tengono per istraniero; Io paio loro un forestiere.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 Io chiamo il mio servitore, ed egli non risponde, Quantunque io lo preghi di mia bocca.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 Il mio fiato è divenuto stranio alla mia moglie, Benchè io la supplichi per li figliuoli del mio ventre.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Fino a’ piccoli fanciulli mi disdegnano; Se io mi levo, sparlano di me.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 Tutti i miei consiglieri segreti mi abbominano; E quelli che io amava si son rivolti contro a me.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 Le mie ossa sono attaccate alla mia pelle ed alla mia carne; E non mi è rimasto altro di salvo che la pelle d’intorno a’ miei denti.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Abbiate pietà di me, abbiate pietà di me, o voi amici miei; Perciocchè la mano del Signore mi ha toccato.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Perchè mi perseguitate voi come Iddio, E non vi saziate della mia carne?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Oh! fosser pur ora scritti i miei ragionamenti! Oh! fosser pure stampati in un libro!
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 Oh! fossero in sempiterno intagliati con uno scarpello di ferro E con del piombo, sopra un sasso!
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 Ora, quant’è a me, io so che il mio Redentore vive, E che nell’ultimo giorno egli si leverà sopra la polvere;
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 E quantunque, dopo la mia pelle, questo corpo sia roso, Pur vedrò con la carne mia Iddio;
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 Il quale io vedrò, gli occhi miei lo vedranno, e non un altro; Le mie reni si consumano in me.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Anzi dovreste dire: Perchè lo perseguitiamo noi? Poichè la radice della parola si ritrova in me.
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 Temiate della spada; Perciocchè il supplicio dell’iniquità è la spada; Acciocchè sappiate che vi è un giudicio