Canticle of Canticles 6

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 My beloved is gone down into his garden, to the bed of aromatical spices, to feed in the gardens, and to gather lilies.	1 Merre szokott kedvesed járni, te, legszebb a nők között? Hová szokott kedvesed betérni, hogy veled együtt keressük?
2 I to my beloved, and my beloved to me, who feedeth among the lilies.	2 Kedvesem a kertjébe szokott menni, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze a kertet, és liliomot szedjen.
3 Thou art beautiful, O my love, sweet and comely as Jerusalem: terrible as an army set in array.	3 Én a kedvesemé vagyok, s a kedvesem az enyém, s ő élvezi a liliomokat.
4 Turn away thy eyes from me, for they have made me flee away. Thy hair is as a flock of goats, that appear from Galaad.	4 Szép vagy, kedvesem, aranyos, bájos, mint Jeruzsálem, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor!
5 Thy teeth as a flock of sheep, which come up from the washing, all with twins, and there is none barren among them.	5 Fordítsd el rólam szemeidet, mert zavarba ejtenek! Hajad, mint a kecskenyáj, amely Gileádról alászáll.
6 Thy cheeks are as the bark of a pomegranate, beside what is hidden within thee.	6 Fogaid, mint a juhnyáj, amely kijön a fürdőből; ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük.
7 There are threescore queens, and fourscore concubines, and young maidens without number.	7 Halántékod, mint a gránátalmaszelet, a fátyolod mögött.
8 One is my dove, my perfect one is but one, she is the only one of her mother, the chosen of her that bore her. The daughters saw her, and declared her most blessed: the queens and concubines, and they praised her.	8 Hatvanan vannak a királynék, nyolcvanan a feleségek, s a leányok szám nélkül vannak,
9 Who is she that cometh forth as the morning rising, fair as the moon, bright as the sun, terrible as an army set in array?	9 de egy a galambom, a szeplőtlenem, egyetlene anyjának, kedveltje szülőjének. Látják őt a leányok, és boldognak hirdetik, a királynék, a feleségek, és magasztalják:
10 I went down into the garden of nuts, to see the fruits of the valleys, and to look if the vineyard had flourished, and the pomegranates budded.	10 »Ki az, aki felbukkan, mint a hajnal pírja, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor?«
11 I knew not: my soul troubled me for the chariots of Aminadab.	11 Lementem a dióskertbe nézni a völgynek rügyeit, nézni, kihajtott-e a szőlő, virágzik-e a gránátalma.
12 Return, return, O Sulamitess : return, return that we may behold thee.	12 És váratlanul zavarba jött lelkem Aminádáb négyesfogatai miatt.