Giobbe 15

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ED Elifaz Temanita rispose e disse:	1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:
2 Deve un uomo savio pronunziare opinioni vane, Ed empiersi il ventre di vento orientale?	2 »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?
3 Ed argomentar con parole inutili, E con ragionamenti onde non può trarre alcun vantaggio?	3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.
4 Sì certo, tu annulli il timor di Dio, Ed impedisci l’orazione che deve farsi davanti a lui.	4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.
5 Perciocchè la tua bocca dimostra la tua iniquità, Poichè tu hai scelto il parlar de’ frodolenti.	5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,
6 La tua bocca ti condanna, e non io; E le tue labbra testificano contro a te.	6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!
7 Sei tu il primiero uomo che sia nato nel mondo? O sei tu stato formato avanti i colli?	7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?
8 Hai tu udito il segreto di Dio, E ne hai tu sottratta a te la sapienza?	8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?
9 Che sai tu, che noi non sappiamo? Che intendi tu, che non sia appo noi?	9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?
10 Fra noi vi è eziandio alcun canuto, alcun molto vecchio, Più attempato che tuo padre.	10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!
11 Son le consolazioni di Dio troppo poca cosa per te? Hai tu alcuna cosa riposta appo te?	11 Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.
12 Perchè ti trasporta il cuor tuo? E perchè ammiccano gli occhi tuoi,	12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?
13 Che tu rivolga il tuo soffio, E proferisca della tua bocca parole contro a Dio?	13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?
14 Che cosa è l’uomo, ch’egli sia puro? E che cosa è chi è nato di donna, ch’egli sia giusto?	14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?
15 Ecco, egli non si fida ne’ suoi santi, Ed i cieli non son puri nel suo cospetto;	15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.
16 Quanto più abbominevole e puzzolente È l’uomo, che beve l’iniquità come acqua?	16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.
17 Io ti dichiarerò, ascoltami pure, E ti racconterò ciò che io ho veduto;	17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,
18 Il che i savi hanno narrato, E non l’hanno celato, avendolo ricevuto da’ padri loro;	18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,
19 A’ quali soli la terra fu data, E per mezzo i cui paesi non passò mai straniero.	19 – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –
20 L’empio è tormentato tutti i giorni della sua vita; Ed al violento è riposto un piccol numero d’anni.	20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.
21 Egli ha negli orecchi un romor di spaventi; In tempo di pace il guastatore gli sopraggiunge.	21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.
22 Egli non si fida punto di potere uscir delle tenebre; Egli sta sempre in guato, aspettando la spada.	22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.
23 Egli va tapinando per cercar dove sia del pane; Egli sa che ha in mano tutto presto il giorno delle tenebre.	23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.
24 Angoscia e tribolazione lo spaventano; Lo sopraffanno come un re apparecchiato alla battaglia.	24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,
25 Perciocchè egli ha distesa la sua mano contro a Dio, E si è rinforzato contro all’Onnipotente;	25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;
26 E gli è corso col collo fermo, Co’ suoi spessi e rilevati scudi;	26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.
27 Perciocchè egli ha coperto il suo viso di grasso, Ed ha fatte delle pieghe sopra i suoi fianchi;	27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;
28 Ed è abitato in città desolate, in case disabitate, Ch’erano preste ad esser ridotte in monti di ruine.	28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.
29 Egli non arricchirà, e le sue facoltà non saranno stabili, E il suo colmo non si spanderà nella terra.	29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.
30 Egli non si dipartirà giammai dalle tenebre, La fiamma seccherà i suoi rampolli, Ed egli sarà portato via dal soffio della bocca di Dio.	30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.
31 Non confidisi già nella vanità, dalla quale è sedotto; Perciocchè egli muterà stato, e sarà ridotto al niente.	31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;
32 Questo mutamento si compierà fuor del suo tempo, E i suoi rami non verdeggeranno.	32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.
33 Il suo agresto sarà rapito come quel d’una vigna, E le sue gemme saranno sbattute come quelle di un ulivo.	33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;
34 Perciocchè la raunanza de’ profani sarà deserta, E il fuoco divorerà i tabernacoli di quelli che prendon presenti;	34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,
35 I quali concepiscono perversità, e partoriscono iniquità, E il cui ventre macchina fraude	35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«