Job 20

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Sofar de Naamá respondió, diciendo:	1 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:
2 Mis pensamientos me obligan a replicar, porque no puedo dominar mi excitación.	2 »Azért hajszolja bennem egyik gondolat a másikat, és csapong elmém ide s tova,
3 Tengo que oír reproches injuriosos, pero mi inteligencia me inspira una respuesta.	3 mert csúfságomra szolgáló kitanítást hallok, és értelmes lelkem válaszra késztet.
4 ¿No sabes acaso que desde siempre, desde que el hombre fue puesto sobre la tierra,	4 Tudom azt, hogy régtől fogva, mióta az embert a földre helyezték,
5 el júbilo de los malvados acaba pronto y la alegría del impío dura sólo un instante?	5 az istentelenek ujjongása rövid, s a gonosznak öröme csak egy pillanat:
6 Aunque su altura se eleve hasta el cielo y llegue a tocar las nubes con la cabeza,	6 emelkedjék bár gőgje akár az égig, érje bár feje a felhőket,
7 él perece para siempre, como sus excrementos, y sus conocidos preguntan: «¿Dónde está?».	7 tönkremegy végképp, mint a trágya, s akik látták őt, kérdik: ‘Hová lett?’
8 Huye como un sueño, y nadie lo encuentra, desechado como una visión nocturna,	8 Elszáll, mint az álom, és nem lehet megtalálni, eltűnik, mint az éjjeli látomás.
9 El ojo que lo miraba no lo ve más, el lugar que ocupaba lo pierde de vista.	9 A szem, amely nézte, nem látja többé, és helye nem látja őt viszont.
10 Sus hijos indemnizan a los que él empobreció y sus propias manos restituyen las riquezas	10 Fiai szegénységben senyvednek, és keze visszaadja vagyonát;
11 El vigor juvenil que llenaba sus huesos yace con él en el polvo.	11 csontjai telve vannak ifjúsága bűneivel, pihenni térnek vele a porba.
12 El mal era dulce a su boca y él lo disimulaba bajo su lengua;	12 Ha szájában édes ízt hagy is a gonoszság, és azt nyelve alá rejti,
13 lo saboreaba y no lo soltaba, lo retenía en medio de su paladar;	13 óvja, el nem hagyja és ínyén visszatartja:
14 pero su comida se corrompe en las entrañas, es un veneno de víboras dentro de él.	14 étke beleiben elváltozik, áspisok mérgévé lesz bensejében;
15 Tiene que vomitar las riquezas que tragó, Dios se las arranca de su vientre.	15 a vagyont, amelyet elnyelt, ki kell hánynia, kihajtja azt Isten a gyomrából;
16 ¡El mamaba veneno de serpientes y lo mata la lengua de la víbora!	16 áspisok mérgét szívja magába, vipera nyelve öli meg őt.
17 Ya no ve más los arroyos de aceite ni los torrentes de miel y leche cuajada.	17 Nem legelteti szemét folyóvíz csermelyein, mézzel, vajjal folyó patakokon.
18 Devuelve las ganancias sin tragarlas, y no disfruta de lo que lucró con sus negocios,	18 Visszaadja, amit fáradsággal szerzett, le nem nyelheti; nem örvendhet annak, hogy sokat szerzett.
19 porque oprimió y dejó sin amparo a los pobres, y usurpó casas que no había edificado.	19 Mivel megrontotta és kifosztotta a szegényeket, mert házat harácsolt, amelyet nem épített,
20 Su voracidad no conocía descanso y nada escapaba a sus deseos;	20 mivel gyomra nem tudott betelni, meg nem tarthatja, ha megvan, amit kívánt.
21 nadie se libraba de su avidez, por eso no dura su prosperidad.	21 Nem maradt semmi sem, mit fel nem falt, ezért semmi sem marad meg javaiból.
22 En el colmo de la abundancia, lo asalta la angustia, le sobrevienen toda clase de desgracias.	22 Bőség közepette szűkölködik és nyugtalan, rátör minden fájdalom.
23 Mientras él llena su vientre, Dios descarga el ardor de su ira y hace llover el fuego de su enojo sobre él.	23 Amikor gyomrát megtölteni készül, elküldi ellene haragja tüzét, hadait zúdítja rá;
24 Si escapa del arma de hierro, lo traspasa el arco de bronce:	24 menekül a vasfegyver elől, és belerohan a rézíjba.
25 la flecha le sale por la espalda, y la punta fulgurante por el hígado. Lo invaden los terrores,	25 Lövedék hatol át hátán, és villogó penge járja át epéjét. Rémület jön el rá;
26 todas las tinieblas están reservadas para él, lo consume un fuego que nadie atiza y que devora lo que aún queda de su carpa.	26 teljes sötétség van számára eltéve, tűz emészti meg, amelyet nem ember élesztett; bajba jut, aki sátrában marad.
27 Los cielos revelan su iniquidad y la tierra se levanta contra él.	27 Bűnét napvilágra hozza az ég, s a föld ellene támad.
28 Un diluvio se lleva su casa, una correntada, en el día de la ira.	28 Tárva áll házának gazdagsága, elragadják azt Isten haragja napján.
29 Esta es la porción que Dios asigna al malvado, la herencia que le tiene destinada.	29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, s a beszédéért járó örökrész az Úrtól.«