Job 19

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job tomó la palabra y dijo:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 ¿Hasta cuándo afligiréis mi alma y a palabras me acribillaréis?	2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3 Ya me habéis insultado por diez veces, me habéis zarandeado sin reparo.	3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4 Aunque de hecho hubiese errado, en mí solo quedaría mi yerro.	4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5 Si es que aún queréis triunfar de mí y mi oprobio reprocharme,	5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6 sabed ya que es Dios quien me hace entuerto, y el que en su red me envuelve.	6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7 Si grito: ¡Violencia!, no obtengo respuesta; por más que apelo, no hay justicia.	7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8 El ha vallado mi ruta para que yo no pase, ha cubierto mis senderos de tinieblas.	8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9 Me ha despojado de mi gloria, ha arrancado la corona de mi frente.	9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10 Por todas partes me mina y desaparezco, arranca como un árbol mi esperanza.	10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11 Enciende su ira contra mí, me considera su enemigo.	11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12 En masa sus huestes han llegado, su marcha de asalto han abierto contra mí, han puesto cerco a mi tienda.	12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13 A mis hermanos ha alejado de mí, mis conocidos tratan de esquivarme.	13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14 Parientes y deudos ya no tengo, los huéspedes de mi casa me olvidaron.	14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15 Por un extraño me tienen mis criadas, soy a sus ojos un desconocido.	15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16 Llamo a mi criado y no responde, aunque le implore con mi propia boca.	16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17 Mi aliento repele a mi mujer, fétido soy para los hijos de mi vientre.	17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18 Hasta los chiquillos me desprecian, si me levanto, me hacen burla.	18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19 Tienen horror de mí todos mis íntimos, los que yo más amaba se han vuelto contra mí.	19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 Bajo mi piel mi carne cae podrida, mis huesos se desnudan como dientes.	20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21 ¡Piedad, piedad de mí, vosotros mis amigos, que es la mano de Dios la que me ha herido!	21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22 ¿Por qué os cebáis en mí como hace Dios, y no os sentís ya ahítos de mi carne?	22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23 ¡Ojalá se escribieran mis palabras, ojalá en monumento se grabaran,	23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24 y con punzón de hierro y buril, para siempre en la roca se esculpieran!	24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 Yo sé que mi Defensor está vivo, y que él, el último, se levantará sobre el polvo.	25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26 Tras mi despertar me alzará junto a él, y con mi propia carne veré a Dios.	26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27 Yo, sí, yo mismo le veré, mis ojos le mirarán, no ningún otro. ¡Dentro de mí languidecen mis entrañas!	27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28 Y si vosotros decís: «¿Cómo atraparle, qué pretexto hallaremos contra él?»,	28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
29 temed la espada por vosotros mismos, pues la ira se encenderá contra las culpas y sabréis que hay un juicio.	29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«