| 1 Comment est-elle assise solitaire, cette ville pleine de peuple? Elle est devenue comme veuve, la maîtresse des nations; la souveraine des provinces est devenue tributaire. | 1 Milyen magányosan ül a város, amely tele volt néppel! Olyan lett, mint az özvegy, pedig nagy volt a nemzetek között, úrnő a tartományok között, mégis robotmunkássá lett! |
| 2 Elle n'a pas cessé de pleurer pendant la nuit, et ses larmes coulent sur ses joues; il n'y a personne qui la console parmi tous ceux qui lui étaient chers; tous ses amis l'ont méprisée et sont devenus ses ennemis. | 2 Sírva sír az éjszakában, és könnye csorog az arcán. Nincs senki, aki vigasztalja azok közül, akik szerették. Barátai mind cserbenhagyták, ellenségeivé lettek. |
| 3 Juda est allé en exil, à cause de l'affliction et de la grande servitude; il a habité parmi les nations, et il n'a pas trouvé de repos; tous ses persécuteurs l'ont saisi dans ses angoisses. | 3 Fogságba ment Júda a nyomorúságból és a nagy szolgaságból. A nemzetek között lakik, de nem talált nyugalmat. Üldözői mind utolérték a szorongattatások közepette. |
| 4 Les chemins de Sion sont en deuil, parce qu'il n'y a plus personne qui vienne aux solennités; toutes ses portes sont détruites, ses prêtres gémissent; ses vierges sont défigurées, et elle est elle-même accablée d'amertume. | 4 Sion útjai gyászolnak, mert nincs, aki ünnepre jönne. Kapui mind elpusztultak, papjai sóhajtoznak. Szüzei szomorúak, és ő is csupa keserűség. |
| 5 Ses ennemis sont devenus les maîtres, ses adversaires se sont enrichis, car le Seigneur a parlé contre elle, à cause de la multitude de ses iniquités; ses petits enfants ont été conduits en captivité devant l'oppresseur. | 5 Ellenségei fölékerekedtek, ellenfelei gondtalanul élnek; mert az Úr szomorította meg őt sok vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek az ellenség előtt. |
| 6 La fille de Sion a perdu toute sa beauté: ses princes sont devenus comme des béliers qui ne trouvent point de pâturages, et ils sont allés sans force devant celui qui les poursuivait. | 6 Eltávozott Sion leányától minden ékessége. Olyanok lettek fejedelmei, mint a szarvasok, amelyek nem találtak legelőt, és erőtlenül mentek az üldöző előtt. |
| 7 Jérusalem s'est souvenue des jours de son affliction et de sa prévarication, de tous les objets désirables qu'elle avait eus depuis les jours anciens, lorsque son peuple tombait sous la main de l'ennemi, sans qu'il y eût personne pour le secourir. Ses ennemis l'ont vue, et ils se sont moqués de ses sabbats. | 7 Visszaemlékezett Jeruzsálem nyomorúságának s hontalanságának napjaiban minden drágaságára, mely övé volt az ősidő napjaitól. De amikor népe ellenség kezébe esett, és nem volt segítője, látták őt ellenségei, és nevettek pusztulásán. |
| 8 Jérusalem a grandement péché, c'est pourquoi elle est devenue chancelante; tous ceux qui l'honoraient l'ont méprisée, parce qu'ils ont vu son ignominie; elle-même, gémissante, s'est tournée en arrière. | 8 Vétket követett el Jeruzsálem, ezért tisztátalanná lett. Tisztelői mind megvetették, mert látták szégyenét. Ő is sóhajtozott, és háttal fordult. |
| 9 Ses souillures sont sur ses pieds, et elle ne s'est pas souvenue de sa fin; elle a été étonnamment abaissée, et elle n'a pas eu de consolateur. Voyez, Seigneur, mon affliction, parce que l'ennemi s'est élevé avec orgueil. | 9 Szennyes a ruhája szegélye, nem gondolt rá, mi lesz a vége. Szörnyű mélyre süllyedt, nincs, aki megvigasztalja. »Lásd, Uram, nyomorúságomat, mert nagyra tört az ellenség!« |
| 10 L'ennemi a étendu sa main sur tout ce qu'elle avait de précieux, car elle a vu entrer dans son sanctuaire les nations, au sujet desquelles Vous aviez ordonné qu'elles n'entreraient pas dans Votre assemblée. | 10 Ellenség nyújtotta ki kezét minden drágasága felé. Bizony, látta a nemzeteket, amint beléptek szentélyébe, akikről azt parancsoltad, hogy ne lépjenek be gyülekezetedbe. |
| 11 Tout son peuple gémit et cherche du pain; ils ont donné toutes leurs choses précieuses pour soutenir leur vie. Voyez, Seigneur, et considérez comme je suis devenue vile. | 11 Egész népe sóhajtozik, kenyér után kutatnak; odaadták drágaságaikat eledelért, hogy feléledjenek. »Lásd, Uram, és tekints ide, milyen megvetett lettem! |
| 12 O vous tous qui passez par le chemin, regardez et voyez s'il est une douleur comme ma douleur; car le Seigneur m'a vendangée, comme Il l'avait dit, au jour de Sa fureur. | 12 Ó, ti mindnyájan, akik az úton jártok, tekintsetek ide, és lássátok: van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam, amelyet nekem okoztak? Mert megszomorított az Úr izzó haragja napján. |
| 13 D'en haut Il a envoyé un feu dans mes os, et Il m'a châtiée; Il a tendu un filet sous mes pieds, Il m'a fait tomber en arrière; Il m'a rendue désolée, accablée de tristesse tout le jour. | 13 A magasból tüzet küldött, és csontjaimba bocsátotta. Hálót feszített ki lábam elé, hátravetett engem. Elhagyatottá tett, beteggé egész nap. |
| 14 Le joug de mes iniquités m'a accablé soudain; elles ont été enlacées dans Sa main, et Il les a mises sur mon cou; ma force a été affaiblie; le Seigneur m'a livré à une main dont je ne pourrai pas sortir. | 14 Felkötözte vétkeim igáját, melyek összefonódnak kezében, és nyakamra települtek; megtántorította erőmet. Azok kezébe adott az Úr, akikkel szemben nem tudok megállni. |
| 15 Le Seigneur a enlevé du milieu de moi tous mes hommes de coeur; Il a appelé contre moi le temps où Il devait détruire mes soldats de choix. Le Seigneur a foulé le pressoir pour la vierge fille de Juda. | 15 Elvetette az Úr összes hősömet, akik bennem voltak. Gyűlést hívott egybe ellenem, hogy összetörje ifjaimat. Sajtóban taposta össze az Úr Júda szűz leányát. |
| 16 C'est pour cela que je pleure et que mes yeux fondent en larmes, car le consolateur, qui devait me rendre la vie, a été éloigné de moi. Mes enfants ont été détruits, parce que l'ennemi est devenu le plus fort. | 16 Ezért sírok én, szemem könnyet hullat, mert távol van tőlem a vigasztaló, aki feléleszthetne engem. Fiaim elpusztultak, mert diadalmaskodott az ellenség.« |
| 17 Sion a étendu ses mains, il n'y a personne qui la console. Le Seigneur a ordonné aux ennemis de Jacob de l'attaquer de tous côtés; Jérusalem est devenue parmi eux comme une femme souillée de ses impuretés. | 17 Sion kitárta kezét, nincs, aki megvigasztalja. Odarendelte az Úr Jákob ellen körös-körül ellenségeit. Tisztátalanná lett közöttük Jeruzsálem. |
| 18 Le Seigneur est juste, car j'ai provoqué Sa bouche à la colère. Ecoutez, je vous prie, vous tous peuples, et voyez ma douleur; mes vierges et mes jeunes gens sont allés en captivité. | 18 »Igazságos az Úr, mert parancsa ellen lázadoztam. Halljátok hát mind, ti népek, és lássátok fájdalmamat! Szűzeim és ifjaim fogságba mentek. |
| 19 J'ai appelé mes amis, et ils m'ont trompée; mes prêtres et mes vieillards ont péri dans la ville, lorsqu'ils cherchaient de la nourriture pour soutenir leur vie. | 19 Hívtam barátaimat, de ők cserbenhagytak. Papjaim és véneim a városban pusztultak el, amikor élelmet kerestek maguknak, hogy feléledjenek. |
| 20 Seigneur, voyez que je suis dans l'affliction; mes entrailles sont émues, mon coeur est renversé en moi-même, car je suis remplie d'amertume. Au dehors le glaive tue, et au dedans c'est une mort semblable. | 20 Lásd, Uram, mekkora a nyomorúságom! Bensőm háborog, vergődik a szívem bennem, mert nagyon lázadoztam. Kívül kard foszt meg gyermekeimtől, belül pedig a halál. |
| 21 , Ils ont appris que je gémis, et qu'il n'y a personne qui me console; tous mes ennemis ont appris mon malheur, et ils se sont réjouis de ce que c'est Vous qui l'avez causé; Vous amènerez le jour de la consolation, et ils deviendront semblables à moi. | 21 Hallották, hogy sóhajtozom, nincs, aki megvigasztaljon. Ellenségeim mind hallották bajomat, örültek, mert te cselekedtél. Hozd el a napot, melyet meghirdettél, hadd legyenek olyanok, mint én! |
| 22 Que toute leur méchanceté se présente devant Vous; vendangez-les comme Vous m'avez vendangée à cause de toutes mes iniquités, car mes gémissements sont nombreux, et mon coeur est triste. | 22 Jusson színed elé minden gonoszságuk, és bánj velük úgy, ahogy velem bántál minden vétkem miatt! Mert sokat sóhajtozom, és a szívem beteg.« |
