Giobbe 29

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Giobbe riprese a pronunciare i suoi versi dicendo:	1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 "Chi mi renderà come ai giorni antichi, quando Dio mi proteggeva,	2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 quando la sua lucerna brillava sopra il mio capo e alla sua luce camminavo in mezzo alle tenebre?	3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 Com'ero ai giorni del mio autunno, quando l'amicizia di Dio riposava sulla mia tenda,	4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 quando l'Onnipotente era ancora con me e i miei figli mi stavano intorno!	5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 Lavavo i piedi nel latte e la roccia mi versava ruscelli d'olio.	6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 Quando uscivo verso la porta della città e disponevo il mio seggio in piazza,	7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 i giovani, vedendomi, si tiravano in disparte, gli anziani si alzavano rimanendo in piedi.	8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 I notabili si astenevano dal parlare e si ponevano la mano alla bocca.	9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 La voce dei capi si smorzava e la loro lingua si incollava al palato.	10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 L'orecchio che mi ascoltava, mi proclamava felice, e l'occhio che mi vedeva, mi rendeva testimonianza;	11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 soccorrevo il povero che chiedeva aiuto e l'orfano che nessuno assisteva.	12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 La benedizione del morente scendeva su di me e rendevo la gioia al cuore della vedova.	13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 Mi ero rivestito di giustizia come di un vestimento, la mia equità era come mantello e turbante.	14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 Ero occhi per il cieco e piedi per lo zoppo;	15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 ero padre per i poveri ed esaminavo la causa dello sconosciuto.	16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 Spezzavo le mascelle dell'iniquo e dai suoi denti strappavo la preda.	17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 E pensavo: "Spirerò nel mio nido; aumenterò i miei anni come la sabbia.	18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 La mia radice si alimenterà alle acque e la rugiada cadrà di notte sul mio ramo.	19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 Il mio prestigio sarà sempre nuovo e il mio arco si rinforzerà nella mia mano".	20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 Mi ascoltavano in fiduciosa attesa e tacevano per udire il mio consiglio.	21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 Dopo che avevano parlato, non replicavano; su di loro cadevano goccia a goccia i miei detti.	22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 Li attendevano come si aspetta la pioggia, e li bevevano come acqua di primavera.	23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 Se scherzavo, non credevano, e non lasciavano cadere nemmeno un gesto del mio favore.	24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 Seduto come capo, fissavo loro la via, e vi rimanevo come un re fra le sue schiere; dove li guidavo, si lasciavano condurre.	25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.