1 Noioso è divenuto all'anima mia il vivere: lascerò libero il corso alle mie parole contro di me: parlerò nell'amarezza dell'anima mia. | 1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében! |
2 Dirò a Dio: Non voler tu condannarmi: fammi sapere il perché in tal guisa mi giudichi. | 2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire? |
3 Parrà egli forse a te ben fatto il calunniarmi, e l'opprimer me opera delle tue mani, e favorire i consigli degli empj? | 3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted? |
4 Son eglino forse gli occhi tuoi occhi di carne? E la tua vista sarà ella simile a quella dell'uomo? | 4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni? |
5 Sun eglino forse i giorni tuoi come gli giorni dell'uomo, e gli anni tuoi simili agli anni dell'uomo? | 5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők, |
6 Onde tu abbi da ire indagando le mie iniquità, e investigando i miei peccati, | 6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után, |
7 Per sapere che nulla ho fatto di empio, e non v'ha chi possa sottrarmi alla tua mano. | 7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni? |
8 Le mani tue mi lavorarono, e tutto parte a parte mi impastarono, e sì di repente mi atterri? | 8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem? |
9 Di grazia ricorditi, che qual vaso di fango tu mi facesti, e nella polvere mi tornerai. | 9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni? |
10 Non fosti tu forse, che mi spremesti qual latte, e mi rappigliasti come latte acquagliato? | 10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot, |
11 Di pelle, e di carne tu mi vestisti, mi tessesti di ossa, e di nervi: | 11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe, |
12 Mi donasti vita, e misericordia, il tuo favore custodì il mio spirito. | 12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött! |
13 Abbenchè tu queste cose nasconda in cuor tuo, io però so che di tutte hai memoria. | 13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket: |
14 Se io peccai, e per un tempo mi perdonasti: perché non permetti, che io sia mondo dalla mia iniquità? | 14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem? |
15 E guai a me se io fossi empio; e se giusto fossi, non alzerei la testa satollo di afflizione, e di miseria. | 15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal. |
16 E per la superbia mi prenderai qual lionessa, e in maniera portentosa tornerai a tormentarmi. | 16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál. |
17 Tu novi testimoni produci contro di me, e contro di me raddoppi il tuo sdegno, e un esercito di travaglj fa a me guerra. | 17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem. |
18 Perché fuor mi traesti dal sen materno? Foss' io stato consunto, senza che occhio umano m'avesse veduto. | 18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem; |
19 Foss'io stato (come se non avessi avuta esistenza) trasportato dal sen materno al sepolcro. | 19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna! |
20 Non finirà egli ben presto il numero de' miei giorni? lascia adunque ch'io pianga alcun poco il mio dolore: | 20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat, |
21 Prima ch'io men vada colà donde non tornerò, a quella tenebrosa terra ingombrata da caligine di morte: | 21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre, |
22 Terra di miseria, e di scurità, dove l'ombra di morte, e non verun ordine, ma sempiterno orrore ha sua stanza. | 22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!« |