A zsoltárok könyve 69

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.	1 Ao mestre de canto. Segundo a melodia: Os lírios. Salvai-me, ó Deus, porque as águas me vão submergir.
2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!	2 Estou imerso num abismo de lodo, no qual não há onde firmar o pé. Vim a dar em águas profundas, encobrem-me as ondas.
3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.	3 Já cansado de tanto gritar, enrouqueceu-me a garganta. Finaram-se-me os olhos, enquanto espero meu Deus.
4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.	4 Mais numerosos que os cabelos de minha cabeça são os que me detestam sem razão. São mais fortes que meus ossos os meus injustos inimigos. Porventura posso restituir o que não roubei?
5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.	5 Vós conheceis, ó Deus, a minha insipiência, e minhas faltas não vos são ocultas.
6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.	6 Os que esperam em vós, ó Senhor, Senhor dos exércitos, por minha causa não sejam confundidos. Que os que vos procuram, ó Deus de Israel, não tenham de que se envergonhar por minha causa,
7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.	7 pois foi por vós que eu sofri afrontas, cobrindo-se-me o rosto de confusão.
8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.	8 Tornei-me um estranho para meus irmãos, um desconhecido para os filhos de minha mãe.
9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.	9 É que o zelo de vossa casa me consumiu, e os insultos dos que vos ultrajam caíram sobre mim.
10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.	10 Por mortificar minha alma com jejuns, só recebi ultrajes.
11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.	11 Por trocar minhas roupas por um saco, tornei-me ludíbrio deles.
12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.	12 Falam de mim os que se assentam às portas da cidade, escarnecem-me os que bebem vinho.
13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.	13 Minha oração, porém, sobe até vós, Senhor, na hora de vossa misericórdia, ó Deus. Na vossa imensa bondade, escutai-me, segundo a fidelidade de vosso socorro.
14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.	14 Tirai-me do lodo, para que não me afunde. Livrai-me dos que me detestam, salvai-me das águas profundas.
15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.	15 Não me deixeis submergir nas muitas águas, nem me devore o abismo. Nem se feche sobre mim a boca do poço.
16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.	16 Ouvi-me, Senhor, pois que vossa bondade é compassiva; em nome de vossa misericórdia, voltai-vos para mim.
17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.	17 Não escondais ao vosso servo a vista de vossa face; atendei-me depressa, pois estou muito atormentado.
18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!	18 Aproximai-vos de minha alma, livrai-me de meus inimigos.
19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.	19 Bem vedes minha vergonha, confusão e ignomínia. Ante vossos olhos estão os que me perseguem:
20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;	20 seus ultrajes abateram meu coração e desfaleci. Esperei em vão quem tivesse compaixão de mim, quem me consolasse, e não encontrei.
21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.	21 Puseram fel no meu alimento, na minha sede deram-me vinagre para beber.
22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.	22 Torne-se a sua mesa um laço para eles, e uma armadilha para os seus amigos.
23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!	23 Que seus olhos se escureçam para não mais ver, que seus passos sejam sempre vacilantes.
24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!	24 Despejai sobre eles a vossa cólera, e os atinja o fogo de vossa ira.
25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!	25 Seja devastada a sua morada, não haja quem habite em suas tendas,
26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!	26 porque perseguiram aquele a quem atingistes, e aumentaram a dor daquele a quem feristes.
27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.	27 Deixai-os acumular falta sobre falta, e jamais sejam por vós reconhecidos como justos.
28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!	28 Sejam riscados do livro dos vivos, e não se inscrevam os seus nomes entre os justos.
29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!	29 Eu, porém, miserável e sofredor, seja protegido, ó Deus, pelo vosso auxílio.
30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.	30 Cantarei um cântico de louvor ao nome do Senhor, e o glorificarei com um hino de gratidão.
31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.	31 E isto a Deus será mais agradável que um touro, do que um novilho com chifres e unhas.
32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.	32 Ó vós, humildes, olhai e alegrai-vos; vós que buscais a Deus, reanime-se o vosso coração,
33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.	33 porque o Senhor ouve os necessitados, e seu povo cativo não despreza.
34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.	34 Louvem-no os céus e a terra, os mares e tudo o que neles se move.
35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.	35 Sim, Deus salvará Sião e reconstruirá as cidades de Judá; para aí hão de voltar e a possuirão.
36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.	36 A linhagem de seus servos a receberá em herança, e os que amam o seu nome aí fixarão sua morada.
37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.