A zsoltárok könyve 69

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.	1 Del maestro de coro. Según la melodía: «Lirios..». De David.
2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!	2 ¡Sálvame, oh Dios, porque las aguas me llegan hasta el cuello!
3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.	3 Me hundo en el cieno del abismo, sin poder hacer pie; he llegado hasta el fondo de las aguas, y las olas me anegan.
4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.	4 Estoy exhausto de gritar, arden mis fauces, mis ojos se consumen de esperar a mi Dios.
5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.	5 Son más que los cabellos de mi cabeza los que sin causa me odian; más duros que mis huesos los que me hostigan sin razón. (¿Lo que yo no he robado tengo que devolver?)
6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.	6 Tú, oh Dios, mi torpeza conoces, no se te ocultan mis ofensas.
7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.	7 ¡No se avergüencen por mí los que en ti esperan, oh Yahveh Sebaot! ¡No sufran confusión por mí los que te buscan, oh Dios de Israel!
8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.	8 Pues por ti sufro el insulto, y la vergüenza cubre mi semblante;
9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.	9 para mis hermanos soy un extranjero, un desconocido para los hijos de mi madre;
10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.	10 pues me devora el celo de tu casa, y caen sobre mí los insultos de los que te insultan.
11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.	11 Si mortifico mi alma con ayuno, se me hace un pretexto de insulto;
12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.	12 si tomo un sayal por vestido, para ellos me convierto en burla,
13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.	13 cuento de los que están sentados a la puerta, y copla de los que beben licor fuerte.
14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.	14 Mas mi oración hacia ti, Yahveh, en el tiempo propicio: por tu gran amor, oh Dios, respóndeme, por la verdad de tu salvación.
15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.	15 ¡Sácame del cieno, no me hunda, escape yo a los que me odian, a las honduras de las aguas!
16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.	16 ¡El flujo de las aguas no me anegue no me trague el abismo, ni el pozo cierre sobre mí su boca!
17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.	17 ¡Respóndeme, Yahveh, pues tu amor es bondad; en tu inmensa ternura vuelve a mí tus ojos;
18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!	18 no retires tu rostro de tu siervo, que en angustias estoy, pronto, respóndeme;
19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.	19 acércate a mi alma, rescátala, por causa de mis enemigos, líbrame!
20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;	20 Tú conoces mi oprobio, mi vergüenza y mi afrenta, ante ti están todos mis opresores.
21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.	21 El oprobio me ha roto el corazón y desfallezco. Espero compasión, y no la hay, consoladores, y no encuentro ninguno.
22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.	22 Veneno me han dado por comida, en mi sed me han abrevado con vinagre.
23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!	23 ¡Que su mesa ante ellos se convierta en un lazo, y su abundancia en una trampa;
24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!	24 anúblense sus ojos y no vean, haz que sus fuerzas sin cesar les fallen!
25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!	25 Derrama tu enojo sobre ellos, los alcance el ardor de tu cólera;
26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!	26 su recinto quede hecho un desierto, en sus tiendas no haya quien habite:
27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.	27 porque acosan al que tú has herido, y aumentan la herida de tu víctima.
28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!	28 Culpa añade a su culpa, no tengan más acceso a tu justicia;
29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!	29 del libro de la vida sean borrados, no sean inscritos con los justos.
30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.	30 Y yo desdichado, dolorido, ¡tu salvación, oh Dios, me restablezca!
31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.	31 El nombre de Dios celebraré en un cántico, le ensalzaré con la acción de gracias;
32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.	32 y más que un toro agradará a Yahveh, más que un novillo con cuernos y pezuñas.
33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.	33 Lo han visto los humildes y se alegran; ¡viva vuestro corazón, los que buscáis a Dios!
34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.	34 Porque Yahveh escucha a los pobres, no desprecia a sus cautivos.
35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.	35 ¡Alábenle los cielos y la tierra, el mar y cuanto bulle en él!
36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.	36 Pues salvará Dios a Sión, reconstruirá las ciudades de Judá: habitarán allí y las poseerán;
37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.	37 la heredará la estirpe de sus siervos, los que aman su nombre en ella morarán.