A zsoltárok könyve 69

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.	1 Al maestro di coro. Su "I gigli". Di Davide.
2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!	2 Salvami, o Dio, poiché mi è giunta l'acqua fino alla gola.
3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.	3 Sono immerso in un pantano profondo e non trovo alcun punto d'appoggio. Sono sprofondato in una voragine marina e la corrente mi stravolge.
4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.	4 Sono spossato nel gridare; è riarsa la mia gola, i miei occhi si consumano per l'attesa del mio Dio.
5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.	5 Sono in gran numero, più che i capelli del mio capo, quelli che mi odiano ingiustamente. Sono potenti i miei persecutori, i miei nemici bugiardi. Quello che io non ho affatto rubato dovrei ora restituire?
6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.	6 O Dio, la mia stoltezza tu la conosci e le mie colpe non ti sono nascoste.
7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.	7 Non rimangano confusi per causa mia quelli che sperano in te, Signore delle schiere, non arrossisca per causa mia chi cerca te, Dio d'Israele.
8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.	8 Sì, a causa tua sopporto l'obbrobrio e il mio volto s'è coperto d'ignominia.
9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.	9 Sono un estraneo per i miei fratelli, un forestiero per i figli di mia madre.
10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.	10 Poiché lo zelo per la tua casa mi ha divorato e gli oltraggi di quanti t'insultano sono caduti sopra di me.
11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.	11 Mi sono estenuato nel digiuno ed è stata un'infamia per me;
12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.	12 ho indossato per vestito un sacco e sono diventato il loro scherno.
13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.	13 Sparlano di me quelli che siedono alla porta e sono diventato la canzone degli ubriachi.
14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.	14 Ma io... a te volgo, Signore, la mia preghiera; possa essere questo, o Dio, un tempo di grazia. Nella tua grande bontà esaudiscimi, o Dio, per la fedeltà della tua salvezza.
15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.	15 Estraimi dal fango, che io non sprofondi, che sia strappato da quelli che mi odiano, e dagli abissi delle acque.
16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.	16 Non mi sommerga la corrente delle acque, non m'inghiottisca il pantano e la voragine non chiuda su di me la sua bocca.
17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.	17 Esaudiscimi, o Signore, poiché è dolce la tua misericordia; secondo la tua grande pietà volgi a me il tuo sguardo.
18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!	18 Non nascondere il volto dal tuo servo, poiché l'angoscia mi stringe; fa' presto, rispondimi!
19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.	19 Avvicìnati all'anima mia e riscattala, in vista dei miei nemici, redimimi.
20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;	20 Tu conosci la mia infamia, la mia vergogna e il mio disonore; davanti a te sono tutti i miei nemici.
21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.	21 L'obbrobrio ha spezzato il mio cuore e mi sento venir meno. Ho sperato in un conforto, ma invano; ho aspettato che qualcuno mi consolasse, ma non l'ho trovato.
22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.	22 Invece mi hanno dato fiele per cibo e per bevanda mi hanno offerto aceto.
23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!	23 Si muti la loro mensa in un laccio davanti a loro e i loro banchetti in un tranello.
24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!	24 Si offuschino i loro occhi, così che non vedano, e fa' sì che venga meno per sempre il vigore dei loro lombi.
25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!	25 Effondi su di loro la tua ira e li raggiunga l'ardore del tuo sdegno.
26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!	26 Diventi un deserto il loro accampamento, non si trovi alcuno che abiti nelle loro tende.
27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.	27 Poiché essi hanno perseguitato colui che tu avevi colpito, hanno aggravato il dolore di quelli che da te erano stati feriti.
28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!	28 Aggiungi colpa alla loro colpa, così che non giungano alla tua giustizia.
29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!	29 Siano cancellati dal libro dei viventi e con i giusti non vengano iscritti.
30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.	30 Ora, io sono misero e sofferente: la tua salvezza, o Dio, mi darà sollievo.
31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.	31 Voglio lodare con il canto il nome di Dio ed esaltarlo con azioni di grazie.
32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.	32 Ciò sarà gradito al Signore più che un giovenco, più che un torello che mette corna e unghie.
33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.	33 Mirate, o umili, e rallegratevi, e voi che cercate Dio, si ravvivi il vostro cuore.
34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.	34 Poiché il Signore ascolta gli umili e i suoi prigionieri non disprezza.
35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.	35 Lo lodino i cieli e la terra, i mari e quanto in essi si muove.
36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.	36 Dio darà salvezza a Sion ed edificherà le città di Giuda; là abiteranno e ne avranno il possesso.
37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.	37 La stirpe dei suoi servi ne avrà l'eredità e quanti amano il suo nome vi prenderanno dimora.