A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 Ipsi David. Benedic, anima mea, Domino, et omnia quæ intra me sunt nomini sancto ejus.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Benedic, anima mea, Domino, et noli oblivisci omnes retributiones ejus.
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis ; qui sanat omnes infirmitates tuas :
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 qui redimit de interitu vitam tuam ; qui coronat te in misericordia et miserationibus :
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 qui replet in bonis desiderium tuum ; renovabitur ut aquilæ juventus tua :
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 faciens misericordias Dominus, et judicium omnibus injuriam patientibus.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 Notas fecit vias suas Moysi ; filiis Israël voluntates suas.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 Miserator et misericors Dominus : longanimis, et multum misericors.
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 Non in perpetuum irascetur, neque in æternum comminabitur.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 Non secundum peccata nostra fecit nobis, neque secundum iniquitates nostras retribuit nobis.
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 Quoniam secundum altitudinem cæli a terra, corroboravit misericordiam suam super timentes se ;
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 quantum distat ortus ab occidente, longe fecit a nobis iniquitates nostras.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 Quomodo miseretur pater filiorum, misertus est Dominus timentibus se.
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 Quoniam ipse cognovit figmentum nostrum ; recordatus est quoniam pulvis sumus.
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 Homo, sicut f?num dies ejus ; tamquam flos agri, sic efflorebit :
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 quoniam spiritus pertransibit in illo, et non subsistet, et non cognoscet amplius locum suum.
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 Misericordia autem Domini ab æterno, et usque in æternum super timentes eum. Et justitia illius in filios filiorum,
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 his qui servant testamentum ejus, et memores sunt mandatorum ipsius ad faciendum ea.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 Dominus in cælo paravit sedem suam, et regnum ipsius omnibus dominabitur.
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 Benedicite Domino, omnes angeli ejus : potentes virtute, facientes verbum illius, ad audiendam vocem sermonum ejus.
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 Benedicite Domino, omnes virtutes ejus ; ministri ejus, qui facitis voluntatem ejus.
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 Benedicite Domino, omnia opera ejus : in omni loco dominationis ejus, benedic, anima mea, Domino.
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«