A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 Preghiera di un povero che è sfinito ed effonde davanti al Signore il suo lamento.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Signore, ascolta la mia preghiera,a te giunga il mio grido di aiuto.
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 Non nascondermi il tuo voltonel giorno in cui sono nell’angoscia.Tendi verso di me l’orecchio,quando t’invoco, presto, rispondimi!
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 Svaniscono in fumo i miei giornie come brace ardono le mie ossa.
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 Falciato come erba, inaridisce il mio cuore;dimentico di mangiare il mio pane.
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 A forza di gridare il mio lamentomi si attacca la pelle alle ossa.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 Sono come la civetta del deserto,sono come il gufo delle rovine.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 Resto a vegliare:sono come un passerosolitario sopra il tetto.
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 Tutto il giorno mi insultano i miei nemici,furenti imprecano contro di me.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 Cenere mangio come fosse pane,alla mia bevanda mescolo il pianto;
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 per il tuo sdegno e la tua collerami hai sollevato e scagliato lontano.
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 I miei giorni declinano come ombrae io come erba inaridisco.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 Ma tu, Signore, rimani in eterno,il tuo ricordo di generazione in generazione.
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 Ti alzerai e avrai compassione di Sion:è tempo di averne pietà, l’ora è venuta!
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 Poiché ai tuoi servi sono care le sue pietree li muove a pietà la sua polvere.
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 Le genti temeranno il nome del Signoree tutti i re della terra la tua gloria,
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 quando il Signore avrà ricostruito Sione sarà apparso in tutto il suo splendore.
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 Egli si volge alla preghiera dei derelitti,non disprezza la loro preghiera.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 Questo si scriva per la generazione futurae un popolo, da lui creato, darà lode al Signore:
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 «Il Signore si è affacciato dall’alto del suo santuario,dal cielo ha guardato la terra,
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 per ascoltare il sospiro del prigioniero,per liberare i condannati a morte,
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 perché si proclami in Sion il nome del Signoree la sua lode in Gerusalemme,
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.	23 quando si raduneranno insieme i popolie i regni per servire il Signore».
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:	24 Lungo il cammino mi ha tolto le forze,ha abbreviato i miei giorni.
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.	25 Io dico: mio Dio, non rapirmi a metà dei miei giorni;i tuoi anni durano di generazione in generazione.
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.	26 In principio tu hai fondato la terra,i cieli sono opera delle tue mani.
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.	27 Essi periranno, tu rimani;si logorano tutti come un vestito,come un abito tu li muterai ed essi svaniranno.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.	28 Ma tu sei sempre lo stessoe i tuoi anni non hanno fine.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«	29 I figli dei tuoi servi avranno una dimora,la loro stirpe vivrà sicura alla tua presenza.