A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 Dello stesso Davidde. Benedici, o anima mia il Signore, e tutte le mie interiora (benedicano) il nome santo di lui.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Benedici, o anima mia il Signore, e non volere scordarti d'alcuno de' suoi benefizj.
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 Egli, che perdona tutte le tue iniquità, che tutte sana le tue infermità.
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 Che riscatta la tua vita da morte: e di misericordie ti circonda, e di grazie.
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 Che sazia co' beni suoi il tuo desiderio: si rinnovellerà com'aquila la tua giovinezza.
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 Il Signore fa misericordia, e fa ragione a tutti quei, che soffrono ingiuria:
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 fè conoscere le sue vie a Mosè; le sue volonta di a' figliuoli d'Israele.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 Il Signore misericordioso, e benigno: paziente, e misericordioso grandemente.
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 Non sarà irato per sempre, e non minaccierà eternamente.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 Non ha fatto a noi secondo i nostri peccati, nè ci ha data retribuzione secondo le nostre iniquità.
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 Imperocché quanto è alto il cielo dalla terra, tanto egli ha fatta grande la sua misericordia verso di quei, che lo temono.
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 Quanto è lontano l'Oriente dall'Occidente, tanto egli ha rimossi da noi i nostri peccati.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 Come un padre ha compassione de' figliuoli, cosi il Signore ha avuto compassione di quei, che lo temono, perché egli conosce di che siamo formati.
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 Si è ricordato, che noi siam polvere: i giorni dell'uomo sono come l'erba: egli sboccerà come il fiore dal campo.
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 Imperocché lo spirito sarà in lui di passaggio, ed ei più non sarà: e non discernerà più il luogo dov'era.
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 Ma la misericordia del Signore ab eterno, e fino in eterno sopra color, che lo temono,
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 E la giustizia di lui sopra i figliuoli de' figliuoli di quelli, che mantengono la sua alleanza;
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 E de' comandamenti di lui si ricordano per adempirli.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 Il Signore ha preparato in cielo il suo trono, e al regno di lui tutti saranno soggetti.
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 Benedite il Signore voi tutti, Angeli di lui, possenti in virtù, esecutori di sua parola, ubbidienti alla voce de' suoi comandi.
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 Benedite il Signore voi schiere di lui tutte quante: ministri di lui, che fate la sua volontà.
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 Voi opere di Dio quante siete in qualunque luogo del suo impero bene dite il Signore: benedici il Signore, o anima mia.
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«