A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 Prière pour un malheureux qui dans son accablement répand sa plainte devant Yahvé.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Yahvé, entends ma prière, que mon cri vienne jusqu'à toi;
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 ne cache pas loin de moi ta face au jour où l'angoisse me tient; incline vers moi ton oreille, au jouroù je t'appelle, vite, réponds-moi!
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 Car mes jours s'en vont en fumée, mes os brûlent comme un brasier;
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 battu comme l'herbe, mon coeur sèche et j'oublie de manger mon pain;
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 à force de crier ma plainte, ma peau s'est collée à mes os.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 Je ressemble au hibou du désert, je suis pareil à la hulotte des ruines;
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 je veille et je gémis, comme l'oiseau solitaire sur le toit;
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 tout le jour mes ennemis m'outragent, ceux qui me louaient maudissent par moi.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 La cendre est le pain que je mange, je mêle à ma boisson mes larmes,
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 devant ta colère et ta fureur, car tu m'as soulevé puis rejeté;
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 mes jours sont comme l'ombre qui décline, et moi comme l'herbe je sèche.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 Mais toi, Yahvé, tu trônes à jamais; d'âge en âge, mémoire de toi!
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 Toi, tu te lèveras, attendri pour Sion, car il est temps de la prendre en pitié, car l'heure est venue;
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 car tes serviteurs en chérissent les pierres, pris de pitié pour sa poussière.
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 Et les païens craindront le nom de Yahvé, et tous les rois de la terre, ta gloire;
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 quand Yahvé rebâtira Sion, il sera vu dans sa gloire;
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 il se tournera vers la prière du spolié, il n'aura pas méprisé sa prière.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 On écrira ceci pour l'âge à venir et un peuple nouveau louera Dieu:
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 il s'est penché du haut de son sanctuaire, Yahvé, et des cieux a regardé sur terre,
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 afin d'écouter le soupir du captif, de libérer les clients de la mort,
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 pour répandre dans Sion le nom de Yahvé, sa louange dans Jérusalem,
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.	23 quand se joindront peuples et royaumes pour rendre un culte à Yahvé.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:	24 En chemin ma force a fléchi; le petit nombre de mes jours,
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.	25 fais-le-moi savoir, ne me prends pas à la moitié de mes jours, d'âge en âge vont tes années.
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.	26 Depuis longtemps tu as fondé la terre, et les cieux sont l'ouvrage de tes mains;
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.	27 eux périssent, toi tu restes, tous comme un vêtement ils s'usent, comme un habit qu'on change, tules changes;
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.	28 mais toi, le même, sans fin sont tes années.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«	29 Les fils de tes serviteurs auront une demeure et leur lignée subsistera devant toi.