Jób könyve 32

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.	1 Omiserunt autem tres viri isti respondere Job, eo quod justus sibi videretur.
2 Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.	2 Et iratus indignatusque est Eliu filius Barachel Buzites, de cognatione Ram : iratus est autem adversum Job, eo quod justum se esse diceret coram Deo.
3 De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.	3 Porro adversum amicos ejus indignatus est, eo quod non invenissent responsionem rationabilem, sed tantummodo condemnassent Job.
4 Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.	4 Igitur Eliu expectavit Job loquentem, eo quod seniores essent qui loquebantur.
5 De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.	5 Cum autem vidisset quod tres respondere non potuissent, iratus est vehementer.
6 Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet.	6 Respondensque Eliu filius Barachel Buzites, dixit : Junior sum tempore, vos autem antiquiores : idcirco, demisso capite, veritus sum vobis indicare meam sententiam.
7 Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.	7 Sperabam enim quod ætas prolixior loqueretur, et annorum multitudo doceret sapientiam.
8 De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.	8 Sed, ut video, spiritus est in hominibus, et inspiratio Omnipotentis dat intelligentiam.
9 Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság.	9 Non sunt longævi sapientes, nec senes intelligunt judicium.
10 Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet!	10 Ideo dicam : Audite me : ostendam vobis etiam ego meam sapientiam.
11 Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok,	11 Expectavi enim sermones vestros ; audivi prudentiam vestram, donec disceptaremini sermonibus ;
12 odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira.	12 et donec putabam vos aliquid dicere, considerabam : sed, ut video, non est qui possit arguere Job, et respondere ex vobis sermonibus ejus.
13 Ne mondjátok: ‘Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!’	13 Ne forte dicatis : Invenimus sapientiam : Deus projecit eum, non homo.
14 Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.	14 Nihil locutus est mihi : et ego non secundum sermones vestros respondebo illi.
15 Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból.	15 Extimuerunt, nec responderunt ultra, abstuleruntque a se eloquia.
16 Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé,	16 Quoniam igitur expectavi, et non sunt locuti : steterunt, nec ultra responderunt :
17 én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat!	17 respondebo et ego partem meam, et ostendam scientiam meam.
18 Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben;	18 Plenus sum enim sermonibus, et coarctat me spiritus uteri mei.
19 A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti.	19 En venter meus quasi mustum absque spiraculo, quod lagunculas novas disrumpit.
20 Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.	20 Loquar, et respirabo paululum : aperiam labia mea, et respondebo.
21 Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni,	21 Non accipiam personam viri, et Deum homini non æquabo.
22 mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!	22 Nescio enim quamdiu subsistam, et si post modicum tollat me factor meus.