| 1 Esto dice el Señor Dios a Edón: | Hemos oído un mensaje del Señor, | un emisario ha sido enviado a los pueblos. | ¡En pie! ¡Vamos a hacerle la guerra! | 1 Abdiás látomása. Ezt mondja az Úr Isten Edomról: tudtunkra adta az Úr, követet küldött a nemzetekhez: »Keljetek fel, és szálljunk hadba ellene!« |
| 2 Mira, te hago pequeño | y despreciable entre las naciones. | 2 »Íme, kicsinnyé teszlek a nemzetek között, megvetésre méltó vagy te nagyon. |
| 3 Te ha engañado la arrogancia de tu corazón, | a ti, que habitas en los huecos de las peñas, | en la altura de tu morada. | Dices para tus adentros: | «¿Quién me echará por tierra?». | 3 Szíved kevélysége felfuvalkodottá tett téged, aki a sziklák hasadékai között laksz, aki a magasba helyezted lakóhelyedet, aki szívedben mondod: ‘Ki ránt le engem a földre?’ |
| 4 Aunque te eleves como el águila | y hagas tu nido en las estrellas, | de allí te echaré —oráculo del Señor—. | 4 De ha oly magasra emelkedsz is, mint a sas, és ha a csillagok közé helyezed is fészkedet: onnan is lerántalak téged!« – mondja az Úr. |
| 5 Si te vinieran por la noche | ladrones y salteadores | (¡cómo has sido arrasado!), | ¿te robarían más de lo necesario? | Si te viniesen vendimiadores, | ¿no dejarían algunos racimos? | 5 Ha tolvajok törnének be hozzád, avagy éjszaka rablók, hogy elhallgattál volna! Nemde csak annyit lopnának, amennyire szükségük van? Ha szüretelők mennének be hozzád, nemde hagynának rajtad legalább böngészni valót? |
| 6 Pero a Esaú lo han rebuscado, | le han descubierto sus tesoros ocultos. | 6 Ámde mennyire átkutatják majd Ézsaut, mennyire felkutatják rejtekhelyeit! |
| 7 Todos tus aliados te han rechazado | hasta tus fronteras. | Tus amigos te han engañado y dominado; | los que comparten tu pan | te han puesto una trampa y dicen: | «Es incapaz de discernir». | 7 A határig űznek majd téged, valamennyi szövetségesed kijátszik téged; föléd kerekednek jóbarátaid, s akik együtt ettek veled, tőrt vetnek ellened. Nem lesz okosság benne! |
| 8 Así pues, aquel día —oráculo del Señor—, | haré desaparecer a los sabios de Edón, | y la sensatez de la montaña de Esaú. | 8 »Nemde azon a napon – mondja az Úr –, elvesztem a bölcseket Edomból, s a bölcsességet Ézsau hegyéről? |
| 9 Se asustarán tus valientes, Temán, | de manera que no quedará ni un hombre | en la montaña de Esaú. | 9 És megijednek majd hőseid, Temán, úgyhogy mindenki elvész Ézsau hegyéről. |
| 10 Por la violencia desplegada | contra tu hermano Jacob, | te cubrirá la vergüenza, | serás destruido para siempre. | 10 Az öldöklés miatt s a testvéred, Jákob ellen elkövetett gonoszság miatt elborít téged a szégyen, és elpusztulsz mindörökre, |
| 11 El día que observabas a distancia, | cuando los extranjeros deportaban a su ejército. | Cuando los extranjeros llegaron a sus puertas | y echaron suertes sobre Jerusalén, | tú te portaste como uno de ellos. | 11 mivel szemben álltál vele azon a napon, amikor idegenek fogságba ejtették hadseregét, és külföldiek hatoltak be kapuin, és Jeruzsálem fölött sorsot vetettek; te is olyan voltál, mint egy közülük!« |
| 12 No te regodees contemplando | el día de tu hermano, | el día de su desastre. | No te alegres por la ruina | de los hijos de Judá | el día de su desaparición. | No se desate tu boca | el día de su aflicción. | 12 Ám ne nézd megvetően testvéred napját, azt a napot, amelyen elhurcolták; ne örvendj Júda fiain vesztük napján, és ne nyisd nagyra szádat a szorongatás napján! |
| 13 No te llegues hasta la puerta de mi pueblo | el día de su desastre. | No te regodees de su desgracia | el día de su ruina; | 13 Ne hatolj be népem kapuján romlása napján; ne nézd te is megvetéssel szerencsétlenségét pusztulása napján; és ne nyúlj javaihoz pusztulása napján. |
| 14 no te plantes en el atajo | para acabar con los que huyen; | no bloquees a los fugitivos | el día de su aflicción. | 14 Ne állj az utakra, hogy megöld a menekülőket, és ne zárd körül megmaradottjait a szorongatás napján! |
| 15 Pues llega el Día del Señor | contra todos los pueblos; | como hiciste, harán contigo, | te caerá encima la venganza. | 15 Mert közel van az Úr napja valamennyi nemzet ellen! Amit te cselekedtél, az történik majd veled is: tetteidet visszafordítja fejedre. |
| 16 Pues como bebisteis en mi monte santo, | beberán todos los pueblos sin parar; | beberán, tropezarán | y serán como si no fueran. | 16 Mert amint ti ittatok az én szent hegyemen, úgy isznak majd az összes nemzetek mindvégig; isznak majd fulladásig, és olyanok lesznek, mintha nem is lettek volna. |
| 17 Pero en el monte Sión | quedará un resto santo; | y la casa de Jacob se apoderará | de los que la habían despojado. | 17 De Sion hegyére szabadulás jön, és szent lesz az; és Jákob háza visszaszerzi jussát. |
| 18 La casa de Jacob será fuego, | la casa de José llama | y la casa de Esaú paja; | le darán fuego y lo consumirán. | No quedará ni un fugitivo | de la casa de Esaú. | Lo ha dicho el Señor. | 18 És Jákob háza tűz lesz, és József háza láng, Ézsau háza pedig tarló; és felgyújtják és megemésztik őket, és Ézsau házának nem lesz maradéka – mert az Úr szólt. |
| 19 Los del Negueb poseerán | la montaña de Esaú; | los de la Sefelá a los filisteos. | Poseerán los campos de Efraín | y los de Samaría; y Benjamín poseerá Galaad. | 19 Birtokba veszik a déli vidéket, Ézsau hegyét, az alföldet és a filiszteusok földjét, és elfoglalják Efraim földjét és Szamaria földjét, és Benjamin elfoglalja Gileádot. |
| 20 Y la multitud de los desterrados | de los hijos de Israel | poseerán el territorio de los cananeos | hasta Sarepta. | Y los desterrados de Jerusalén, | los que están en Sefarad, | poseerán las ciudades del Negueb. | 20 És Izrael fiainak ez az elhurcolt serege elfoglalja a kánaániak minden helyét egészen Száreftáig; és Jeruzsálemnek elhurcoltjai, akik Szefárádban vannak, elfoglalják a Délvidék városait. |
| 21 Subirán triunfantes al monte Sión | para juzgar a la montaña de Esaú. | Y el Señor reinará. | 21 És szabadítók mennek fel Sion hegyére, hogy ítéletet tartsanak Ézsau hegyén; s az Úré lesz a királyi hatalom. |