| 1 Aquel día, se cantará este canto en la tierra de Judá: «Tenemos una ciudad fuerte, | ha puesto para salvarla murallas y baluartes. | 1 Azon a napon majd ezt az éneket éneklik Júda földjén: »Erős városunk van nekünk, oltalmul szolgál kőfal és bástya. |
| 2 Abrid las puertas para que entre un pueblo justo, | que observa la lealtad; | 2 Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igaz nemzet, mely megtartja a hűséget! |
| 3 su ánimo está firme y mantiene la paz, | porque confía en ti. | 3 Szándéka szilárd: megőrzöd a békét, a békét, mert benned bízik. |
| 4 Confiad siempre en el Señor, | porque el Señor es la Roca perpetua. | 4 Bízzatok az Úrban örökkön örökké, mert az Úr örök Kőszikla! |
| 5 Doblegó a los habitantes de la altura, | a la ciudad elevada; | la abatirá, la abatirá | hasta el suelo, hasta tocar el polvo. | 5 Mert ledönti a hegyen lakókat, a kérkedő várost megalázza, földig alázza, porba sújtja. |
| 6 La pisarán los pies, los pies del oprimido, | los pasos de los pobres». | 6 Láb tapossa, szegények lába, szűkölködők léptei. |
| 7 La senda del justo es recta. | Tú allanas el sendero del justo; | 7 Az igaznak ösvénye egyenes, Uram, az igaznak útját te egyengeted. |
| 8 en la senda de tus juicios, Señor, te esperamos | ansiando tu nombre y tu recuerdo. | 8 Ítéleteid ösvényén is terád vártunk, Uram, nevedre és emlékezetedre vágyódott a lelkünk. |
| 9 Mi alma te ansía de noche, | mi espíritu en mi interior madruga por ti, | porque tus juicios son luz de la tierra, | y aprenden la justicia los habitantes del orbe. | 9 Lelkem utánad vágyódik éjszaka, és bensőmben a lelkem téged keres. Mert ha ítéleteid megvalósulnak a földön, igazságot tanulnak a földkerekség lakói. |
| 10 Aunque se muestre clemencia al malvado, | no aprende la justicia; | en una tierra de gente honrada, sigue siendo perverso, | y no ve la grandeza del Señor. | 10 Ha kegyelmet kap is az istentelen, nem tanul igazságot; az igazság földjén gonoszul cselekszik, és nem látja az Úr fenségét. |
| 11 Señor, levantaste tu mano, pero no se dan cuenta. | Verán avergonzados el celo por tu pueblo, | los devorará el fuego reservado a tus enemigos. | 11 Uram, felemelkedett a kezed, de nem látják; lássák meg szégyenkezve féltő szereteted néped iránt! Bizony, az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket. |
| 12 Señor, tú nos darás la paz, | porque todas nuestras empresas | nos las realizas tú. | 12 Uram, te adsz nekünk békességet, mert minden tettünket te vitted végbe nekünk. |
| 13 Señor, nuestro Dios, nos dominaron señores distintos de ti; | pero nosotros solo a ti, solo tu nombre invocamos. | 13 Urunk, Istenünk, noha mások uralkodtak rajtunk, nem te, mi azért egyedül téged, a te nevedet emlegetjük. |
| 14 No vivirán los muertos, | no resurgirán las sombras; | los castigaste, los has destruido, | borraste totalmente su recuerdo. | 14 A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak fel: ezért látogattad meg és pusztítottad el őket, és eltörölted minden emléküket. |
| 15 Multiplicaste el pueblo, Señor; | multiplicaste el pueblo, has sido glorificado, | ensanchaste los confines del país. | 15 Megsokasítottad a nemzetet, Uram, megsokasítottad a nemzetet, megdicsőítetted magad; kiterjesztetted az ország minden határát. |
| 16 Señor, en la angustia acudieron a ti, | susurraban plegarias cuando los castigaste. | 16 Uram, a szorongatásban téged kerestek, imát suttogtak, mikor fenyítetted őket. |
| 17 Como la embarazada cuando le llega el parto | se retuerce y grita de dolor, | así estábamos en tu presencia, Señor: | 17 Mint a terhes asszony, aki közel van a szüléshez, vajúdik és kiált fájdalmában, olyanok voltunk mi színed előtt, Uram. |
| 18 concebimos, nos retorcimos, dimos a luz… viento; | nada hicimos por salvar el país, | ni nacieron habitantes en el mundo. | 18 Fogantunk, vajúdtunk, mintegy szelet szültünk; szabadulást nem szereztünk az országnak, és nem születtek lakói a földnek. |
| 19 ¡Revivirán tus muertos, | resurgirán nuestros cadáveres, | despertarán jubilosos los que habitan en el polvo! | Pues rocío de luz es tu rocío, | que harás caer sobre la tierra de las sombras. | 19 Életre kelnek majd halottaid, holttestük feltámad. Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok! Mert világosság harmata a te harmatod, és a föld újjászüli az árnyakat. |
| 20 Anda, pueblo mío, entra en tus aposentos | y cierra la puerta detrás de ti; | escóndete un breve instante | mientras pasa la ira. | 20 Indulj, népem, menj be szobádba, és zárd magadra ajtódat, rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg el nem múlik a harag! |
| 21 Porque el Señor va a salir de su morada para castigar la culpa de los habitantes de la tierra: pondrá la tierra al descubierto la sangre que ha bebido y no ocultará más a sus muertos. | 21 Mert íme, az Úr kilép lakóhelyéről, hogy meglátogassa a föld lakóit bűnük miatt; a föld megmutatja a vérüket, és nem takarja be többé a megölteket.« |
