Giobbe 7

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Non sta compiendo l'uomo un duro servizio sulla terra? e i suoi giorni non sono come quelli di un mercenario?	1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2 Come lo schiavo sospira l'ombra e come il mercenario attende la sua mercede,	2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
3 così a me sono toccati in sorte mesi d'illusione e notti d'affanno mi sono state assegnate.	3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4 Se mi corico, penso: "Quando mi alzerò?", ma la notte si prolunga e sono oppresso da ansie sino all'alba.	4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
5 La mia carne si è rivestita di vermi e croste terrose, la mia pelle si raggrinza e si squama.	5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
6 I miei giorni sono stati più veloci di una spola, e si sono consumati senza speranza.	6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
7 Ricorda che la mia vita non è che un soffio e i miei occhi non rivedranno più il bene.	7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
8 Non mi scorgerà più l'occhio di chi mi vede, i tuoi occhi saranno su di me e io sarò scomparso.	8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
9 Come una nube si dilegua e se ne va, così chi scende negli inferi non ne risale.	9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
10 Non tornerà più nella sua casa e non lo rivedrà più la sua dimora.	10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
11 Perciò non terrò chiusa la bocca, parlerò nell'angoscia del mio spirito, mi lamenterò nell'amarezza del mio cuore.	11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
12 Sono forse io il mare, oppure un mostro marino, perché tu mi faccia sorvegliare da una guardia?	12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
13 Quando penso che il mio giaciglio mi darà sollievo e il mio letto allevierà la mia sofferenza,	13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
14 allora tu mi terrorizzi con sogni e mi atterrisci con fantasmi.	14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
15 Preferirei essere soffocato e morire, piuttosto che avere queste mie pene.	15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
16 Sono sfinito, non vivrò più a lungo; lasciami, perché un soffio sono i miei giorni.	16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
17 Che cosa è il mortale, perché tu ne faccia tanto caso e a lui rivolga la tua attenzione,	17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
18 al punto di ispezionarlo ogni mattino e metterlo alla prova ogni istante?	18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
19 Perché non cessi di spiarmi e non mi lasci nemmeno inghiottire la saliva?	19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
20 Se ho peccato, che cosa ho fatto a te, scrutatore dell'uomo? Perché mi hai preso come bersaglio e ti sono diventato di peso?	20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
21 Perché non perdoni il mio peccato e non allontani la mia colpa? Sì, ben presto giacerò nella polvere; mi cercherai e io più non sarò".	21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«