Psalms 102

Torna indietro

Revised Standard Version Catholic Edition	Káldi-Neovulgáta
¹ A prayer of one afflicted, when he is faint and pours out his complaint before the LORD. Hear my prayer, O LORD; let my cry come to thee!	¹ A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
² Do not hide thy face from me in the day of my distress! Incline thy ear to me; answer me speedily in the day when I call!	² Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
³ For my days pass away like smoke, and my bones burn like a furnace.	³ Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
⁴ My heart is smitten like grass, and withered; I forget to eat my bread.	⁴ Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
⁵ Because of my loud groaning my bones cleave to my flesh.	⁵ A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
⁶ I am like a vulture of the wilderness, like an owl of the waste places;	⁶ Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
⁷ I lie awake, I am like a lonely bird on the housetop.	⁷ A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
⁸ All the day my enemies taunt me, those who deride me use my name for a curse.	⁸ Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
⁹ For I eat ashes like bread, and mingle tears with my drink,	⁹ Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
¹⁰ because of thy indignation and anger; for thou hast taken me up and thrown me away.	¹⁰ Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
¹¹ My days are like an evening shadow; I wither away like grass.	¹¹ haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
¹² But thou, O LORD, art enthroned for ever; thy name endures to all generations.	¹² Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
¹³ Thou wilt arise and have pity on Zion; it is the time to favor her; the appointed time has come.	¹³ De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
¹⁴ For thy servants hold her stones dear, and have pity on her dust.	¹⁴ Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
¹⁵ The nations will fear the name of the LORD, and all the kings of the earth thy glory.	¹⁵ Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
¹⁶ For the LORD will build up Zion, he will appear in his glory;	¹⁶ De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
¹⁷ he will regard the prayer of the destitute, and will not despise their supplication.	¹⁷ Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
¹⁸ Let this be recorded for a generation to come, so that a people yet unborn may praise the LORD:	¹⁸ Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
¹⁹ that he looked down from his holy height, from heaven the LORD looked at the earth,	¹⁹ Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
²⁰ to hear the groans of the prisoners, to set free those who were doomed to die;	²⁰ Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
²¹ that men may declare in Zion the name of the LORD, and in Jerusalem his praise,	²¹ hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
²² when peoples gather together, and kingdoms, to worship the LORD.	²² Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
²³ He has broken my strength in mid-course; he has shortened my days.	²³ amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
²⁴ "O my God," I say, "take me not hence in the midst of my days, thou whose years endure throughout all generations!"	²⁴ Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
²⁵ Of old thou didst lay the foundation of the earth, and the heavens are the work of thy hands.	²⁵ »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
²⁶ They will perish, but thou dost endure; they will all wear out like a garment. Thou changest them like raiment, and they pass away;	²⁶ Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
²⁷ but thou art the same, and thy years have no end.	²⁷ Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
²⁸ The children of thy servants shall dwell secure; their posterity shall be established before thee.	²⁸ Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
	²⁹ Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«

Old Testament

New Testament

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati