1 Samuel 7

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 So the inhabitants of Kiriath-jearim came for the ark of the LORD and brought it into the house of Abinadab on the hill, appointing his son Eleazar as guardian of the ark of the LORD.	1 Erre a kirjátjearimi emberek odamentek, s felvitték az Úr ládáját magukhoz, s felvitték Abinádáb házába a dombra, Eleazárt, a fiát pedig felszentelték, hogy őrizze az Isten ládáját.
2 From the day the ark came to rest in Kiriath-jearim a long time-twenty years-elapsed, and the whole Israelite population turned to the LORD.	2 Amikor sok nap elmúlt már attól a naptól kezdve, hogy az Úr ládája Kirját-Jearimba került – már a huszadik esztendő volt –, az történt, hogy Izrael egész háza az Úrhoz kiáltott.
3 Samuel said to them: "If you wish with your whole heart to return to the LORD, put away your foreign gods and your Ashtaroth, devote yourselves to the LORD, and worship him alone. Then he will deliver you from the power of the Philistines."	3 Ekkor Sámuel felszólította egész Izraelt: »Ha valóban teljes szívetekből akartok megtérni az Úrhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket, a Baálokat és az Astartéket, készítsétek el szíveteket az Úrnak és szolgáljatok egyedül neki, s akkor ő megszabadít titeket a filiszteusok kezéből.«
4 So the Israelites put away their Baals and Ashtaroth, and worshiped the LORD alone.	4 Erre Izrael fiai eltávolították a Baálokat és az Astartéket, s egyedül az Úrnak szolgáltak.
5 Samuel then gave orders, "Gather all Israel to Mizpah, that I may pray to the LORD for you."	5 Ekkor azt mondta Sámuel: »Gyűjtsétek egybe egész Izraelt Micpába, hadd imádkozzam értetek az Úrhoz.«
6 When they were gathered at Mizpah, they drew water and poured it out on the ground before the LORD, and they fasted that day, confessing, "We have sinned against the LORD." It was at Mizpah that Samuel began to judge the Israelites.	6 Egybe is gyűltek Micpába, s ott vizet merítettek, s kiöntötték az Úr színe előtt, s aznap böjtöltek és azt mondták: »Vétkeztünk az Úr ellen.« Aztán átvette Sámuel a bíráskodást Izrael fiai felett Micpában.
7 When the Philistines heard that the Israelites had gathered at Mizpah, their lords went up against Israel. Hearing this, the Israelites became afraid of the Philistines	7 Amikor azonban a filiszteusok meghallották, hogy Izrael fiai összegyűltek Micpában, a filiszteusok fejedelmei felvonultak Izrael ellen. Amikor ezt Izrael fiai meghallották, félelem fogta el őket a filiszteusoktól,
8 and said to Samuel, "Implore the LORD our God unceasingly for us, to save us from the clutches of the Philistines."	8 és azt mondták Sámuelnek: »Ne szűnj meg kiáltani értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy szabadítson meg minket a filiszteusok kezéből.«
9 Samuel therefore took an unweaned lamb and offered it entire as a holocaust to the LORD. He implored the LORD for Israel, and the LORD heard him.	9 Sámuel vett is egy szopós bárányt, s azt egészben bemutatta egészen elégő áldozatul az Úrnak, s amikor Sámuel az Úrhoz kiáltott Izraelért, az Úr meghallgatta őt.
10 While Samuel was offering the holocaust, the Philistines advanced to join battle with Israel. That day, however, the LORD thundered loudly against the Philistines, and threw them into such confusion that they were defeated by Israel.	10 Történt ugyanis, hogy miközben Sámuel bemutatta az egészen elégő áldozatot, a filiszteusok harcolni kezdtek Izrael ellen. Ám az Úr nagy mennydörgést támasztott azon a napon a filiszteusok felett és megrémítette őket, s így ők vereséget szenvedtek Izrael színe előtt.
11 Thereupon the Israelites sallied forth from Mizpah and pursued the Philistines, harrying them down beyond Beth-car.	11 Erre kijöttek Izrael emberei Micpából és üldözőbe vették a filiszteusokat, s verték őket egészen addig a helyig, amely Betkár alatt volt.
12 Samuel then took a stone and placed it between Mizpah and Jeshanah; he named it Ebenezer, explaining, "To this point the LORD helped us."	12 Vett erre Sámuel egy követ és azt elhelyezte Micpa és Sen között és Abenézernek (azaz Segítség kövének) nevezte el azt a helyet, mondva: »Idáig segített minket az Úr!«
13 Thus were the Philistines subdued, never again to enter the territory of Israel, for the LORD was severe with them as long as Samuel lived.	13 Erre a filiszteusok meghunyászkodtak és nem mentek többé Izrael területére, s az Úr keze a filiszteusokon volt Sámuel valamennyi napja alatt.
14 The cities from Ekron to Gath which the Philistines had taken from Israel were restored to them. Israel also freed the territory of these cities from the dominion of the Philistines. Moreover there was peace between Israel and the Amorites.	14 Így azok a városok, amelyeket a filiszteusok elvettek Izraeltől, Akkarontól Gátig, visszakerültek vidékükkel együtt Izraelhez, s Izrael felszabadította őket a filiszteusok keze alól. Izrael és az amoriták között ekkor béke volt.
15 Samuel judged Israel as long as he lived.	15 Sámuel bíráskodott Izraelben élete valamennyi napján.
16 He made a yearly journey, passing through Bethel, Gilgal and Mizpah and judging Israel at each of these sanctuaries.	16 Esztendőnként elment és bejárta Bételt, Gilgált és Micpát, s bíráskodott Izraelen a nevezett helyeken.
17 Then he used to return to Ramah, for that was his home. There, too, he judged Israel and built an altar to the LORD.	17 Aztán visszatért Ramátába, mert ott volt a háza és ott bíráskodott Izraelen. Ott oltárt is épített az Úrnak.