Acts of the Apostles 20

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 When the disturbance was over, Paul had the disciples summoned and, after encouraging them, he bade them farewell and set out on his journey to Macedonia.	1 A zavargás megszűntével Pál magához hívta a tanítványokat, buzdította őket, azután elbúcsúzott, és útra kelt, hogy Makedóniába menjen.
2 As he traveled throughout those regions, he provided many words of encouragement for them. Then he arrived in Greece,	2 Miután bejárta azokat a területeket, többször is beszélt és intette őket, elment Görögországba,
3 where he stayed for three months. But when a plot was made against him by the Jews as he was about to set sail for Syria, he decided to return by way of Macedonia.	3 és ott töltött három hónapot. Amikor Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szőttek ellene. Ezért úgy határozott, hogy Makedónián át tér vissza.
4 Sopater, the son of Pyrrhus, from Beroea, accompanied him, as did Aristarchus and Secundus from Thessalonica, Gaius from Derbe, Timothy, and Tychicus and Trophimus from Asia	4 A béreai Szopatér, Pirrosz fia volt a kísérője, a tesszalonikiek közül pedig Arisztarchosz és Szekundusz, továbbá a derbéi Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tichikusz és Trofimusz.
5 who went on ahead and waited for us at Troas.	5 Ők elmentek előre, és megvártak minket Troászban.
6 We sailed from Philippi after the feast of Unleavened Bread, and rejoined them five days later in Troas, where we spent a week.	6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva értük utol őket Troászban, ahol hét napot töltöttünk.
7 On the first day of the week when we gathered to break bread, Paul spoke to them because he was going to leave on the next day, and he kept on speaking until midnight.	7 A hét első napján azután, amikor egybegyűltünk a kenyérszegésre, Pál beszélni kezdett nekik. Mivel másnap útra akart kelni, a beszédet egészen éjfélig nyújtotta.
8 There were many lamps in the upstairs room where we were gathered,	8 A felső teremben, ahol egybegyűltünk, volt lámpa bőven.
9 and a young man named Eutychus who was sitting on the window sill was sinking into a deep sleep as Paul talked on and on. Once overcome by sleep, he fell down from the third story and when he was picked up, he was dead.	9 Közben egy Eutíchosz nevű fiút, aki az ablakban ült és mély álomba merült, mert Pál hosszan beszélt, az álom elnyomta, leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték fel.
10 Paul went down, threw himself upon him, and said as he embraced him, "Don't be alarmed; there is life in him."	10 Pál lement hozzá, ráborult, átkarolta, és így szólt: »Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van!«
11 Then he returned upstairs, broke the bread, and ate; after a long conversation that lasted until daybreak, he departed.	11 Aztán felment, megszegte a kenyeret és evett, s beszélt még jó sokáig, egészen virradatig, akkor kelt útra.
12 And they took the boy away alive and were immeasurably comforted.	12 A fiút pedig élve hozták oda, és teljesen megvigasztalódtak.
13 We went ahead to the ship and set sail for Assos where we were to take Paul on board, as he had arranged, since he was going overland.	13 Mi pedig hajóra szálltunk, és Asszoszba hajóztunk, hogy ott felvegyük Pált. Így rendelkezett ugyanis, mert ő maga szárazon akarta megtenni az utat.
14 When he met us in Assos, we took him aboard and went on to Mitylene.	14 Amikor aztán összetalálkozott velünk Asszoszban, felvettük őt, és Mitilénébe mentünk.
15 We sailed away from there on the next day and reached a point off Chios, and a day later we reached Samos, and on the following day we arrived at Miletus.	15 Innen elhajóztunk, s másnap Khiosz elé értünk. A következő nap Szamoszon kötöttünk ki, majd a rákövetkező napon megérkeztünk Milétoszba.
16 Paul had decided to sail past Ephesus in order not to lose time in the province of Asia, for he was hurrying to be in Jerusalem, if at all possible, for the day of Pentecost.	16 Pál ugyanis úgy határozott, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen időznie Ázsiában. Sietett, hogy ha lehetséges, pünkösd napján már Jeruzsálemben legyen.
17 From Miletus he had the presbyters of the church at Ephesus summoned.	17 Milétoszból beüzent tehát Efezusba, és hívatta az egyház presbitereit.
18 When they came to him, he addressed them, "You know how I lived among you the whole time from the day I first came to the province of Asia.	18 Amikor azok odaértek és együtt voltak, így szólt hozzájuk: »Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan voltam veletek az egész idő alatt.
19 I served the Lord with all humility and with the tears and trials that came to me because of the plots of the Jews,	19 Szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyhullatás és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek.
20 and I did not at all shrink from telling you what was for your benefit, or from teaching you in public or in your homes.	20 Semmi hasznosat el nem hagytam, mindent hirdettem nektek, tanítottalak titeket nyilvánosan és házanként.
21 I earnestly bore witness for both Jews and Greeks to repentance before God and to faith in our Lord Jesus.	21 Tanúságot tettem mind a zsidók, mind a pogányok előtt az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett hitről.
22 But now, compelled by the Spirit, I am going to Jerusalem. What will happen to me there I do not know,	22 És most íme, lélekben megkötözve elmegyek Jeruzsálembe, és nem tudom, mi minden vár ott rám.
23 except that in one city after another the holy Spirit has been warning me that imprisonment and hardships await me.	23 Csak azt tudom, amit a Szentlélek minden városban értésemre ad, hogy bilincsek és szorongatások várnak rám Jeruzsálemben.
24 Yet I consider life of no importance to me, if only I may finish my course and the ministry that I received from the Lord Jesus, to bear witness to the gospel of God's grace.	24 De nem félek ezektől. Az életemet sem tartom értékesebbnek, mint magamat, csak elvégezhessem pályafutásomat, az ige szolgálatát, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról.
25 "But now I know that none of you to whom I preached the kingdom during my travels will ever see my face again.	25 Azt is tudom már, hogy közületek, akik között jártam, s akiknek hirdettem Isten országát, többé senki sem fogja látni arcomat.
26 And so I solemnly declare to you this day that I am not responsible for the blood of any of you,	26 Azért szentül állítom ma nektek, hogy nem szárad rajtam senkinek a vére sem.
27 for I did not shrink from proclaiming to you the entire plan of God.	27 Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek Isten maradéktalan akaratát.
28 Keep watch over yourselves and over the whole flock of which the holy Spirit has appointed you overseers, in which you tend the church of God that he acquired with his own blood.	28 Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett.
29 I know that after my departure savage wolves will come among you, and they will not spare the flock.	29 Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat.
30 And from your own group, men will come forward perverting the truth to draw the disciples away after them.	30 Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.
31 So be vigilant and remember that for three years, night and day, I unceasingly admonished each of you with tears.	31 Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket.
32 And now I commend you to God and to that gracious word of his that can build you up and give you the inheritance among all who are consecrated.	32 Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára.
33 I have never wanted anyone's silver or gold or clothing.	33 Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját.
34 You know well that these very hands have served my needs and my companions.	34 Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak.
35 In every way I have shown you that by hard work of that sort we must help the weak, and keep in mind the words of the Lord Jesus who himself said, 'It is more blessed to give than to receive.'"	35 Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: ‘Nagyobb boldogság adni, mint kapni.’«
36 When he had finished speaking he knelt down and prayed with them all.	36 Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal.
37 They were all weeping loudly as they threw their arms around Paul and kissed him,	37 Azok pedig mindannyian nagy sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt.
38 for they were deeply distressed that he had said that they would never see his face again. Then they escorted him to the ship.	38 Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy nem fogják többé viszontlátni az arcát. Végül pedig elkísérték őt a hajóra.