A példabeszédek könyve 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra,	1 Figliuol mio, attendi alla mia sapienza, Inchina il tuo orecchio al mio intendimento;
2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre,	2 Acciocchè tu osservi gli avvedimenti, E che le tue labbra conservino la scienza.
3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább,	3 Perciocchè le labbra della donna straniera stillano favi di miele. E il suo palato è più dolce che olio;
4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.	4 Ma il fine di essa è amaro come assenzio, Acuto come una spada a due tagli.
5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak,	5 I suoi piedi scendono alla morte; I suoi passi fanno capo all’inferno.
6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek.	6 I suoi sentieri sono vaganti, senza che essa sappia ove va, Perchè non considera attentamente la via della vita.
7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől!	7 Ora dunque, figliuoli, ascoltatemi, E non vi dipartite da’ detti della mia bocca.
8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához,	8 Allontana la tua via da essa, E non accostarti all’uscio della sua casa;
9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek,	9 Che talora tu non dia il tuo onore agli stranieri, E gli anni tuoi al crudele;
10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson,	10 Che talora i forestieri non si sazino delle tue facoltà; E che le tue fatiche non vadano nella casa dello strano;
11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd:	11 E che tu non gema alla fine, Quando la tua carne ed il tuo corpo saranno consumati;
12 »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek?	12 E non dica: Come ebbi io in odio l’ammaestramento? E come rigettò il mio cuore la correzione?
13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!	13 E come non ascoltai la voce di quelli che mi ammaestravano, E non inchinai il mio orecchio a quelli che m’insegnavano?
14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!«	14 Quasi che sono stato in ogni male, In mezzo della raunanza e della congregazione
15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt!	15 Bevi delle acque della tua cisterna, E de’ ruscelli di mezzo della tua fonte.
16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid?	16 Spandansi le tue fonti fuori, Ed i ruscelli delle tue acque per le piazze.
17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek.	17 Sieno quelle acque a te solo, E a niuno strano teco.
18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével!	18 Sia la tua fonte benedetta; E rallegrati della moglie della tua giovanezza.
19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!	19 Siati ella una cerva amorosa, ed una cavriuola graziosa; Inebbrinti le sue mammelle in ogni tempo; Sii del continuo invaghito del suo amore.
20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén?	20 E perchè, figliuol mio, t’invaghiresti della straniera, Ed abbracceresti il seno della forestiera?
21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri!	21 Conciossiachè le vie dell’uomo sieno davanti agli occhi del Signore, E ch’egli consideri tutti i suoi sentieri.
22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják,	22 Le iniquità dell’empio lo prenderanno, Ed egli sarà ritenuto con le funi del suo peccato.
23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga!	23 Egli morrà per mancamento di correzione; E andrà errando per la molta sua pazzia