A zsoltárok könyve 74

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?	1 Understanding for Asaph. O God, why hast thou cast us off unto the end: why is thy wrath enkindled against the sheep of thy pasture?
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.	2 Remember thy congregation, which thou hast possessed from the beginning. The sceptre of thy inheritance which thou hast redeemed: mount Sion in which thou hast dwelt.
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!	3 Lift up thy hands against their pride unto the end; see what things the enemy hath done wickedly in the sanctuary.
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.	4 And they that hate thee have made their boasts, in the midst of thy solemnity. They have set up their ensigns for signs,
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.	5 and they knew not both in the going out and on the highest top. As with axes in a wood of trees,
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.	6 they have cut down at once the gates thereof, with axe and hatchet they have brought it down.
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.	7 They have set fire to thy sanctuary: they have defiled the dwelling place of thy name on the earth.
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.	8 They said in their heart, the whole kindred of them together: Let us abolish all the festival days of God from the land.
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.	9 Our signs we have not seen, there is now no prophet: and he will know us no more.
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?	10 How long, O God, shall the enemy reproach: is the adversary to provoke thy name for ever?
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?	11 Why dost thou turn away thy hand: and thy right hand out of the midst of thy bosom for ever ?
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.	12 But God is our king before ages: he hath wrought salvation in the midst of the earth.
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.	13 Thou by thy strength didst make the sea firm: thou didst crush the heads of the dragons in the waters.
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.	14 Thou hast broken the heads of the dragon: thou hast given him to be meat for the people of the Ethiopians.
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.	15 Thou hast broken up the fountains and the torrents: thou hast dried up the Ethan rivers.
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.	16 Thine is the day, and thine is the night: thou hast made the morning light and the sun.
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.	17 Thou hast made all the borders of the earth: the summer and the spring were formed by thee.
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.	18 Remember this, the enemy hath reproached the Lord: and a foolish people hath provoked thy name.
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!	19 Deliver not up to beasts the souls that confess to thee: and forget not to the end the souls of thy poor.
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.	20 Have regard to thy covenant: for they that are the obscure of the earth have been filled with dwellings of iniquity.
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!	21 Let not the humble be turned away with confusion: the poor and needy shall praise thy name.
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!	22 Arise, O God, judge thy own cause: remember thy reproaches with which the foolish man hath reproached thee all the day.
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!	23 Forget not the voices of thy enemies: the pride of them that hate thee ascendeth continually.