A zsoltárok könyve 74

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?	1 Méditation d’Asaf. Pourquoi, ô Dieu, ce rejet jusqu’au bout, cette colère contre les brebis de ton bercail?
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.	2 Souviens-toi de ta communauté, tu l’as acquise aux temps anciens, rachetée, pour qu’elle devienne ta propre tribu, avec le mont Sion où tu demeures.
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!	3 Porte tes pas vers ces ruines sans espoir; l’ennemi a tout saccagé dans le sanctuaire.
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.	4 Ils ont poussé des hurlements dans ta tente, ils ont mis à l’entrée le drapeau étranger.
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.	5 Ils ont tout abattu, tel un bûcheron dans un fourré.
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.	6 Ils ont manié la hache, comme en forêt, abattu les portes, martelé les boiseries,
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.	7 ils ont mis le feu à ton sanctuaire et profané le lieu où ton Nom demeure.
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.	8 Ils disaient: “C’est le moment d’en finir avec eux”, et par tout le pays ils détruisaient les lieux sacrés.
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.	9 Nous ne voyons plus rien, ni signes, ni prophètes, et personne parmi nous qui sache jusqu’à quand.
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?	10 Jusqu’à quand, ô Dieu, ces païens qui insultent? L’ennemi pourra-t-il sans fin mépriser ton nom?
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?	11 Pourquoi retiens-tu ta main, l’as-tu prise dans ta ceinture?
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.	12 N’es-tu pas depuis toujours mon Dieu, mon Roi, toi qui donnes au pays ses délivrances?
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.	13 Tu avais eu la force pour fendre la mer et pour briser, sur les flots, les têtes des dragons;
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.	14 car tu as fracassé les têtes du Monstre, tu l’as donné en pâture aux fossoyeurs des mers.
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.	15 C’est toi qui fis jaillir la source et le torrent, c’est toi qui mis à sec des fleuves intarissables.
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.	16 À toi le jour, à toi la nuit, les lois de la lumière et du soleil.
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.	17 C’est toi qui as fixé à la terre ses limites, et qui lui as donné un été, un hiver.
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.	18 Pense au présent: l’ennemi insulte le Seigneur, un peuple de fous a méprisé ton Nom.
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!	19 Ne livre pas à la bête l’âme qui te rend grâce, n’oublie pas, n’efface pas la vie de tes pauvres.
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.	20 Vois comme ils gardent ton alliance dans leurs repaires, dans les lieux de résistance.
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!	21 Que les opprimés ne reviennent pas humiliés, fais que le pauvre et le petit célèbrent ton nom.
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!	22 Lève-toi, ô Dieu, et prends en main ta cause; tout le jour on t’insulte, n’oublie pas ces fous.
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!	23 Entends tes adversaires et n’oublie pas, les cris de ceux qui t’en veulent vont toujours grandissant.