A zsoltárok könyve 65

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.	1 Del maestro de coro. Salmo. De David. Cántico.
2 Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon; Neked mutatnak be áldozatot Jeruzsálemben.	2 A ti se debe la alabanza, oh Dios, en Sión. A ti el voto se te cumple,
3 Te meghallgatod imádságomat, eléd járul minden test a gonoszság miatt.	3 tú que escuchas la oración. Hasta ti toda carne viene
4 Noha gonoszságaink elhatalmasodtak rajtunk, te megbocsátod vétkeinket.	4 con sus obras culpables; nos vence el peso de nuestras rebeldías, pero tú las borras.
5 Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakhat. Hadd dúslakodjunk házad javaiban, szentséges templomodban!	5 Dichoso tu elegido, tu privado, en tus atrios habita. ¡Oh, hartémonos de los bienes de tu Casa, de las cosas santas de tu Templo!
6 Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket, mi szabadító Istenünk, reménysége a föld minden szélének, s a messze tengernek.	6 Tú nos responderás con prodigios de justicia, Dios de nuestra salvación, esperanza de todos los confines de la tierra, y de las islas lejanas;
7 Aki hatalmaddal megszilárdítottad a hegyeket, magadat erővel övezed.	7 tú que afirmas los montes con tu fuerza, de potencia ceñido,
8 Megfékezed a tenger zúgását, hullámainak bömbölését és a népek háborgását.	8 y acallas el estruendo de los mares, el estruendo de sus olas. Están los pueblos en bullicio,
9 A föld határán lakók is félik jeleidet, ujjongásra készteted keletet és nyugatot.	9 por tus señales temen los que habitan los confines, a las puertas de la mañana y de la tarde haces tú gritar de júbilo.
10 Meglátogatod a földet s elárasztod, elhalmozod bőséges javakkal. Isten folyója bővizű; Eledelt készítesz számukra, mert ez a rendelésed.	10 Tú visitas la tierra y la haces rebosar, de riquezas la colmas. El río de Dios va lleno de agua, tú preparas los trigales. Así es como la preparas:
11 Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, esővel felpuhítod és megáldod hajtásait.	11 riegas sus surcos, allanas sus glebas, con lluvias la ablandas, bendices sus renuevos.
12 Jóságoddal koronázod az esztendőt, nyomodban bőség fakad.	12 Tú coronas el año con tu benignidad, de tus rodadas cunde la grosura;
13 A puszták legelői megkövérednek, vidámságot öltenek a halmok.	13 destilan los pastos del desierto, las colinas se ciñen de alegría;
14 Juhokkal telnek meg a mezők, gabonában bővelkednek a völgyek, örvendeznek és himnuszokat zengenek.	14 las praderas se visten de rebaños, los valles se cubren de trigo; ¡y los gritos de gozo, y las canciones!