A zsoltárok könyve 137

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.	1 Au bord des fleuves de Babylone nous étions assis et nous pleurions, nous souvenant de Sion;
2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,	2 aux peupliers d'alentour nous avions pendu nos harpes.
3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.	3 Et c'est là qu'ils nous demandèrent, nos geôliers, des cantiques, nos ravisseurs, de la joie:"Chantez-nous, disaient-ils, un cantique de Sion."
4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?	4 Comment chanterions-nous un cantique de Yahvé sur une terre étrangère?
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!	5 Si je t'oublie, Jérusalem, que ma droite se dessèche!
6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!	6 Que ma langue s'attache à mon palais si je perds ton souvenir, si je ne mets Jérusalem au plus hautde ma joie!
7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«	7 Souviens-toi, Yahvé, contre les fils d'Edom, du Jour de Jérusalem, quand ils disaient: "A bas!Rasez jusqu'aux assises! "
8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!	8 Fille de Babel, qui dois périr, heureux qui te revaudra les maux que tu nous valus,
9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!	9 heureux qui saisira et brisera tes petits contre le roc!