A zsoltárok könyve 137

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.	1 Lungo i fiumi di Babilonia,là sedevamo e piangevamoricordandoci di Sion.
2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,	2 Ai salici di quella terraappendemmo le nostre cetre,
3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.	3 perché là ci chiedevano parole di cantocoloro che ci avevano deportato,allegre canzoni, i nostri oppressori:«Cantateci canti di Sion!».
4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?	4 Come cantare i canti del Signorein terra straniera?
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!	5 Se mi dimentico di te, Gerusalemme,si dimentichi di me la mia destra;
6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!	6 mi si attacchi la lingua al palatose lascio cadere il tuo ricordo,se non innalzo Gerusalemmeal di sopra di ogni mia gioia.
7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«	7 Ricòrdati, Signore, dei figli di Edom,che, nel giorno di Gerusalemme,dicevano: «Spogliatela, spogliatelafino alle sue fondamenta!».
8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!	8 Figlia di Babilonia devastatrice,beato chi ti renderà quanto ci hai fatto.
9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!	9 Beato chi afferrerà i tuoi piccolie li sfracellerà contro la pietra.